A büntető igazságszolgáltatási rendszerek hagyományos felosztása akkuzatórius és inkvizitórius, illetve vegyes rendszerre – amelyek az angolszász, illetve a kontinentális európai büntető igazságszolgáltatások sajátosságait, egyben különbségüket jelölik –, legyen bármilyen részletes és kifinomult is, alapvetően a büntetőtárgyalásra vonatkozóan használható. Mihelyst azonban erről a területről elmozdulunk, ez a leírás az igazságszolgáltatási rendszer számtalan problémájára nem ad választ. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére Mirjan Damaška – horvát származású, egyesült államokbeli jogtudós –, a kontinentális és az angolszász büntető igazságszolgáltatási rendszer leírására, újfajta tipológiát vezetett be. Damaška célja az volt, hogy az eljárási rendszerek tagolásának hagyományos formalizmusát a társadalmi rendszerekhez köthető sajátosságokkal, a modern, II. világháborút követő társadalmi változások sajátosságait is tükröző tartalommal töltse meg. Ezeket ő hierarchikus, illetve koordinatív modellnek nevezte el. [Mirjam Damaška (1): Structures of Authority and Comparative Criminal Procedure. The Yale Law Journal 1975. vol. 84. No.3. 480–544. o.; Damaška (2): The Faces of Justice and State Authority. A Comparative Approach to the Legal process. The Yale University Press, New Haven and London, 1986.] A két modell sajátosságait az államhatalom gyakorlásának centralizált vagy decentralizált módjához köti. Az első esetben a központi államhatalom a centralizált egységes eljárás iránti igényben ölt testet, ahol a hatalom gyakorlása szigorú, jól tagolt struktúrákon keresztül történik, s a döntéshozatal bürokratikus sajátosságokat mutat. A második modell jellegzetességei három alapelv köré csoportosíthatók: