Az allokáció fogalma valamely erőforrás szabad kapacitásának használatba vételét, felosztását, illetve szétosztását takarja. Az allokálás az állam egyik funkciója, amelynek keretében a társadalmi szükségletek kielégítésére állít elő javakat és nyújt szolgáltatásokat. Az állami beavatkozás oka az, hogy bizonyos szükségletek kielégítéséről a piac nem gondoskodik, így az államnak kell magára vállalnia azt. Emiatt az állam allokációs tevékenysége jelentősen befolyásolja a nemzetgazdaság teljesítményét. Az egészségügy forrásainak (az államháztartás és a piac) allokációja a finanszírozási rendszeren keresztül történik. Magyarországon a munkáltatók által fizetett járulékok, adók egyrészt közvetlenül a társadalombiztosításhoz, az államháztartás egyik alrendszeréhez folynak be (TB-járulékok), részben az államháztartás központi költségvetésén keresztül indirekt módon (adók). A finanszírozási források mindig lehetőségeket jelentenek, allokálásuk már megszabja az irányt, a szolgáltatások feltételeinek kialakítását és végrehajtását. Ez voltaképpen a finanszírozás. Minden egészségügyi ellátás célrendszere a ráfordítások ésszerű, az eredményességet nem fenyegető minimalizálása, az ellátó tevékenység optimalizálása és az eredmény maximalizálása. Az egyes rendszerekben kialakított finanszírozási elvnek e célkitűzést kell szolgálnia.