Bojtár Endre

Strukturalizmus az irodalomtudományban


AZ ONTOLÓGIAI STRUKTURALIZMUS

Ha az irodalomkutató az ontológiai strukturalizmust, R. Ingarden munkásságát akarja megérteni vagy éppen bírálni, több nehézségbe ütközik. Ezek mindegyike arra vezethető vissza, hogy R. Ingarden filozófus volt, akinek munkássága – H. Markiewicznek, az irodalomtudós R. Ingardenről szóló legelmélyültebb tanulmány szerzőjének a megállapítása szerint – „többször és különféleképpen, de csak korlátozott hatókörben tartozott az irodalomtudomány területére”.214 A nehézség nemcsak abban rejlik, mint ilyenkor általában, hogy tudniillik a filozófiailag képzetlen irodalomkutató nem képes követni a filozófus eszmefuttatásait – habár erről is szó van. Maga R. Ingarden rá is játszik az irodalomkutatónak erre a járatlanságára és ebből fakadó bátortalanságára, s nemegyszer úgy utasítja vissza kritikusai ellenvetéseit, hogy illetéktelenségükre mutat rá. Így például, amikor H. Markiewicz az ingardeni műelmélet legsebezhetőbb pontját, a sematizált látványok rétegét vette górcső alá, s tagadta e réteg létét a műben, R. Ingarden „az érzékelés, különösképp pedig az érzéki észlelés elméletéhez” utasítja vitapartnerét.215


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 700 5

Munkámban az 1920-as évek közepétől 1948-ig nyomon követhető cseh strukturalizmus (J. Mukařovský, R. Jakobson, F. Vodička, R. Wellek stb.), a körülbelül 1930-tól 1945-ig létező lengyel úgynevezett integrális iskola (M. Kridl, K. Budzyk, F. Siedlecki, D. Hopensztand, S. Zółkiewski), valamint R. Ingarden irodalomtudományi nézeteit vizsgálom. Nem tárgyalom tehát a neostrukturalizmusnak minősíthető újabb cseh, szlovák, lengyel, orosz törekvéseket (L. Doležel, J. Levý, F. Miko, J. Sławiński, M. Głowiński, J. Lotman stb. nézeteit). Az 1910–1920-as évek orosz formalizmusát is – melynek V. Erlich úttörő érdemű monográfiája1 után nálunk is,2 másutt is3 több kitűnő összefoglalása született – csak oly mértékben említem, amennyiben az a későbbi fejlődés kiindulópontjául szolgált. A strukturalizmus egészére tett megállapításaim azonban természetesen vonatkoznak az orosz formalizmusra is.

Lezárt korszakról van tehát szó, mely a húszas évek végétől 1945–1948-ig tartott (nem számítva R. Ingarden haláláig, 1970-ig példamutatóan és megingathatatlanul egységes munkásságát), s amelyet időrendi fejlődésében követek végig. Célkitűzésem ennek ellenére nem tudománytörténeti. Azt szándékozom kideríteni, hogy milyen rendszert hagyott ránk a strukturalizmus, s ez milyen mértékben és milyen módon hasznosítható napjainkban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bojtar-strukturalizmus-az-irodalomtudomanyban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave