Cicero

Az állam


Az ideális állam koncepciója Cicero gondolkodásában

17. Cicero számára az ideális államot saját állama, a római res publica jelenti. Erre világosan utal Scipio, aki az államügyekben igen sokrétű tapasztalattal rendelkező Catóra hivatkozva így kezdi beszédét a De re publica második könyvében: „Ő szokta mondani, hogy a mi államunk formája azért előzi meg az összes többi államét, mert azokban legtöbbször az egyes férfiak azok, akik közül egyvalaki saját törvényei és intézményei alapján építette fel államát. A krétaiaknál ilyen volt Minos, a spártaiaknál Lycurgus, az athéniaknál, akiknél az alkotmány gyakran változott, először Theseus, majd Draco, azután Solo, majd Clisthenes, illetve még sokan mások, egészen a Phalerumból való tudós férfiig [Demetrius – H. G.], aki a már kivérzett és földön heverő államot még egyszer feltámasztotta. A mi államunk ezzel szemben nem egyetlenegy, hanem sok személy tehetségére, nem csupán egyetlenegy emberöltőre, hanem évszázadok és nemzedékek egész sorára épül. Mivel, szokta mondani, még nem mutatkozott olyan nagy tehetség, amelynek semmilyen dolog ne kerülte volna el figyelmét, s még abban az esetben, ha valamennyi tehetséget egyetlenegy személyben lehetne egyesíteni, sem volna képes ő egy adott időpontban olyan előrelátó lenni, hogy a gyakorlatban való jártasság és az idős ember tapasztalata hiányában mindenre tekintettel legyen. [3] Ezért fog most előadásom, mint ezt ő is tenni szokta, visszanyúlni a római nép eredetére. Ebben a körben szívesen használom Cato szavát. Könnyebben fogom célomat elérni, ha nektek államunkat keletkezésében, növekedésében, érettségében és már szilárd, továbbá erős állapotában mutatom be, mintha, miként Socrates Platónál, magam találnék ki erre példát.” (De re publica 2.1.2–3. – Hamza Gábor ford.)


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 707 4

Cicero az a kiemelkedő római állambölcselő, akinek eszméiből a „Cicero századának” is tekinthető XVIII. században még az amerikai alkotmány megalkotói is a magukat a római köztársaság eszmei követőinek tekintő francia forradalmárokhoz hasonlóan szellemi támogatást reméltek az új társadalmi és alkotmányos rend kialakítása során. Cicero állambölcselete ugyanakkor nem csekély hatással van a konzervatív gondolkodókra is, akik a hagyományokhoz való visszatérés Cicero által megfogalmazott eszméjét hangsúlyozzák. A pozitivizmus térnyerése a XIX. században már nem kedvez a cicerói eszmevilág befogadásának. Századunkban azonban tagadhatatlanná válik, hogy Cicero a görög-római antikvitás olyan gondolkodója, aki képes volt az állam ma is nemegyszer aktuális jelentéssel rendelkező meghatározására. Cicero, szakítva az államot merev kategóriának tekintő szemlélettel, azáltal járul hozzá a modern alkotmányos államfogalom megalapozásához, hogy az államot és annak legtágabban értelmezett alkotmányát történeti, politikai, etikai, gazdasági, terminológiai és pszichológiai elemek átfogó vizsgálatával tárja fel. Cicero állambölcselete és politikai eszmevilága megismeréséhez nélkülözhetetlen a valószínűleg leghosszabb, bár teljes terjedelmében fenn nem maradt Az állam című dialógusa, amelynek rekonstruálható teljes szövege Hamza Gábor fordításában és bevezető tanulmányával most jelenik meg első ízben magyar nyelven.

Hivatkozás: https://mersz.hu/cicero-az-allam//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave