Braun Róbert

Vállalati társadalmi felelősségvállalás

A vállalatok politikája

Intézményi legitimáció és felelősségvállalás

A GRI megjelenése és a társadalmi/fenntarthatósági jelentések nagyvállalati körben való általánossá válása még élesebbé és fontosabbá tette a vállalatok legitimációjáról szóló elméleti vitát, mely vita később a fenntarthatósági, társadalmi jelentések elméleti alapjául is szolgált. A legitimáció fogalmát Max Weber vezette be a szervezetszociológia irodalmába, később a Weber által azonosított autoritástípusok a szervezetelmélet gyakori kiindulópontjává váltak. Weber elméletét Parsons fejlesztette tovább, aki a legitimációra mint egy szervezet társadalmi normákhoz, jogszabályokhoz és értékekhez való megfelelésére tekintett. A szervezetelméleti irodalom ezt a megközelítést tekintette kiindulópontnak, ugyanakkor a szervezetek legitimációjának pontos tartalma – nem kis részben a korábban említett és más környezeti katasztrófák, társadalmi normasértések miatt – vitatott volt. A hetvenes–nyolcvanas években nem létezett egységes meghatározás a szervezetek legitimációjának pontos tartalmára, ahogy a különböző legitimációtípusok sem váltak el egymástól. Mark Suchman meghatározása szerint „a legitimáció egy olyan fogalom vagy feltételezés, mely szerint egy szervezet cselekedetei abban az esetben kívánatosak, megfelelőek és helyesek, ha megfelelnek a társadalom által létrehozott normáknak, értékeknek és meghatározásoknak” (Suchman, 1995). Suchman a legitimációra egyszerre tekintett szervezeti kérdésként – miképp épülnek be egy társadalom normái a szervezet működésébe – és stratégiai eszközként, melynek menedzsmentje hozzásegítette a vállalatokat ahhoz, hogy az értékeket és normákat a működésükbe beépítve sikert érjenek el. Ennek alapján olyan tipológiát állított fel, melybe mind a szervezeti, mind a stratégiai szempontok beilleszthetőek voltak. Mindebből számos legitimációs részterület meghatározása is következik. Különbséget tehetünk pragmatikus, morális és kognitív legitimáció között: a pragmatikus legitimáció forrása a szervezet önérdeke, célja a legitimáció megszerzéséért kapható viszonzás elérése; a morális legitimáció forrása a környezet ítélete, célja pedig a „közösségi működési engedély” megszerzése; a kognitív legitimáció forrása a kölcsönös és értelmezett „bevettség” („taken-for-grantedness”), illetve a kölcsönös és tudatos elfogadás. Ennek megfelelően létezhet poszt-tudatos és pre-tudatos intézményesülés: az első egy kölcsönös együttműködésen alapuló értékelési folyamat eredményeképp állhat elő, míg a második tudatos elfogadáson vagy megállapodott „bevettségen” alapul (Suchman, 1995).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 762 3

Marketing Gazdaság

Felnőtt döntéshozóknak ajánlom ezt a könyvet. A friss és egyre inkább teret nyerő jelenségek rendszerbe rendezése igazi szakmai kihívás. A gondolkodásra késztető könyvek jók. Az is, ha a gondolatokért az olvasónak is meg kell küzdenie. A gazdaságilag is indokolható, jó ügyekért tett tevékenységek új dimenzióba helyezik a cégek-emberek-társadalom kapcsolatot. A társadalmilag fontos ügyekért való tevékenykedést inspirálhatják a könyvben felvetett paradigmaváltás megvalósult kifejeződésének példái. Ma már nem a társadalom óhaja, hanem a piacképesség feltétele, hogy a vállalatok tettekkel fejezzék ki a társadalom iránti felelősségüket. Ehhez mindenkinek tanulni kell.

Törőcsik Mária, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem

Azt, hogy a vállalatok különbözőképpen vonják be az „érintetteket" működésükbe, eddig is tudtuk. Azt, hogy a bankok is egyfajta vállalatok - ezt is tudtuk. Azt, hogy az érintettek bevonása hol sikeres, hol kevésbé sikeres, de a vállalati működés lényegileg csak akkor eredményes, ha az érintettek bevonása megtörténik - ezt is sejtettük. Akkor minek végigolvasni egy több száz oldalas könyvet? Nos, például azért, hogy túllépjünk azon a közhelyen, hogy az „érintettek" a fogyasztók, a partnerek, a munkavállalók és a tulajdonosok. Hogy megértsük, hogy az érintettek „nem pusztán személyek, hanem emberek, érintettek csoportjai, szervezetek, más vállalatok, vállalatok és szervezetek csoportjai, néha teljes országok". Ebből következik, hogy a felelős vállalati működés nem más, mint számos lépés az érintetti demokrácia elérése érdekében. Azért is el kell olvasnunk a könyvet, hogy a felelős vállalati működésről gondolkodva ne rekedjünk meg az általános közhelyeknél. Gyakorló vállalatvezetőknek, igazgatósági tagoknak egyaránt jól kezelhető kézikönyv, amiben akár egy-egy igazgatósági döntés előtt is találunk a döntést segítő útravalót. Valójában arról az örök emberi dilemmáról szól a könyv, hogy miért érdemesebb „Jónak", mint „Rossznak" lenni. Persze mindez csak olyan társadalmi-piaci közegben működik, ahol a törvények hozói is úgy gondolják, hogy a játékszabályok az egyenlő játéktér érdekében alakulnak, és arra valók, hogy mindenki betartsa őket.

Király Júlia, igazgatósági tag, KBC Bank Group, Brüsszel

Hivatkozás: https://mersz.hu/braun-vallalati-tarsadalmi-felelossegvallalas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero