A zöldség- és gyümölcspiac szabályozása több szempontból is egyedi az Európai Unióban. Egyrészt ez az egyetlen olyan termékpálya, ahol a Közösség a termelőket a támogatási rendszeren keresztül ösztönzi az összefogásra, mivel kizárólag a termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ) kaphatnak támogatást. A rendszer lényege, hogy az EU hozzájárul a TÉSZ-ek működési alapjához (gyakorlatilag az alap 50 százalékát adja, míg a másik felét a termelők állják), míg a TÉSZ-en kívüli termelők elesnek ettől a lehetőségtől. A rendszerrel az Európai Unió végső soron arra ösztönzi a zöldség- és gyümölcstermelőket, hogy összefogásukkal erősítsék piaci pozícióikat. A zöldség- és gyümölcspiac szabályozásának másik sajátossága a krízismegelőzés/-menedzsment. Amennyiben valamilyen piaci sokk folytán az árak nem kívánt mértékben csökkennének, az Európai Unió működési programjuk keretében támogatja a TÉSZ-eket a válság kezelésében. Ez a következő támogatási formákat foglalja magába (EU, 2013, 33. cikk, 3. pont): a kezelést elősegítő beruházások, képzés és tapasztalatcsere, promóció és kommunikáció, kölcsönös kockázatkezelési alapok létrehozása, adott esetben a gyümölcsösök újratelepítése, piacról történő árukivonás, zöldszüret vagy a gyümölcs- és zöldségfélék be nem takarítása, valamint betakarítási biztosítás. A harmadik sajátos szabályozási elem a zöldségek és gyümölcsök iránti mesterséges kereslet teremtése, amely akár az iskolagyümölcs-programokon, akár a kórházak és közintézmények ellátási programjain keresztül valósulhat meg. A negyedik sajátosság, hogy a termékpálya esetében az Unió ösztönzi a termelőket a környezetbarát termelési módok alkalmazására: a TÉSZ-eknek működési programjaik legalább 10 százalékát a kötelező előírásokon túlmenő környezetbarát gazdálkodási technikákra kell fordítaniuk (EC, 2014). A TÉSZ-ek működési elvét a 6.3. sematizált ábra mutatja be.