Blahó András, Kutasi Gábor (szerk.)

Erőközpontok és régiók

a 21. század világgazdaságában


Történelmi kitekintés

A „történelmi” Oroszország eleve sajátos képződményként született. Különböző fejedelemségek egyesítése nyomán jött létre. Ezekhez járultak a hódítások, amelyek a birodalmat a későbbi évszázadokban kialakították, és etnikai szempontból sokrétű államot eredményeztek. A szláv eredetűek, a nagyoroszok, a kisoroszok és a fehéroroszok is megőriztek jelentős turáni eredetű etnikai sajátosságokat. Az Orosz Birodalom meghódított területei élveztek valamilyen mértékű autonómiát, de a birodalmi állam centralizált és autokrata képződmény volt, s a Szovjetunió ennek nemcsak történelmi folytatódását, hanem erősítését is jelentette. Az orosz állam történelmének hosszú évszázadaiban viszonylag nyugodt és kedvező időszakok váltakoztak zűrzavaros, kaotikus periódusokkal, amelyekben időnként az ország állami léte is kétségessé vált. Egyes történészek ezzel összefüggésben az orosz fejlődésben sajátos ciklikusságot véltek felfedezni. A ciklikusságra különböző magyarázatok születtek. Ezek közül az egyik a hatalom tekintélyuralmi jellege. A változó jellegű hatalom időről időre képesnek bizonyult merész és ambiciózus célok kitűzésére, és mozgósítani, lelkesíteni tudta az embereket ezek támogatására, még hatalmas áldozatok árán is, a „szent Oroszország” vagy a forradalmi Oroszország érdekében. Ugyanez a hatalom annak következtében, hogy elnyomott mindenfajta „másképp gondolkodást”, képtelenné tette a rendszert arra, hogy kritikusan értékelje helyzetét és megújítsa szerkezetét. A politikai stabilitás, amelyet akár a hittel, akár a messianisztikus forradalmi küldetés jelszavával, akár szuronyokkal tartották fenn, összeomlott, amikor az emberek kétségbe vonták a fennálló rend vagy domináló eszme szentségét. Az átalakulás az összeomlásokat követően mindig hatalmas veszteségekkel járt, s a tömegek várakozásai is hatalmasak voltak az új rend „profétáinak” ígéretei nyomán. A Szovjetunió szétesése és a kommunista rendszer összeomlása után kialakult Oroszország nemcsak a birodalom megszűnése miatt nem hasonlítható össze a korábbi átalakulásokkal. Az Orosz Föderáció 1992–ben sajátos feltételek közepette született. Külső erők nem veszélyeztették vagy nem győzték le a Szovjetuniót. Belső felkelésekre, forradalomra nem került sor. Egyes volt szovjet köztársaságokban növekedett meg jelentős mértékben a törekvés az önállósodásra. Ez különösen erős volt a balti köztársaságokban és Ukrajnában. Lényegében Mihail Gorbacsovtól (aki a Szovjetunió elnökeként igyekezett azt decentralizálni és demokratizálni) akartak megszabadulni az orosz, ukrán és belorusz elnökök, amikor 1991. december 8-án a belovezsi erdőben találkoztak és a belovezsi megegyezés elnevezésű közös dokumentumban deklarálták a Szovjetunió feloszlatását, s a Független Államok Közösségének megalakítását. Gorbacsov ezt a lépést alkotmányellenes puccsként értékelte. Valójában az is volt, hiszen nem kérték ki a több tagköztársaság véleményét. Maga a tanácskozás és a dokumentum jól tükrözte a Szovjetunióban uralkodó viszonyokat. 1991. december 12-én Oroszország hivatalosan is kilépett az Unióból. Az Orosz Szocialista Szovjet Köztársaság „kongresszusa” ratifikálta a belovezsi megegyezést, felmondta az 1922-es egyezményt, amelyik a Szovjetuniót létrehozta. Kezdetét vette egy új, kapitalista orosz állam fejlődése. A Szovjetunió szétesésének hatalmas lélektani hatása volt az orosz lakosságra, de különösen az ország társadalmi lelkületében mindig is jelentős szerepet betöltött értelmiségre. Ezt a réteget különösen súlyosan érintette a világbirodalom összeomlása. Jóllehet Oroszország óriási politikai és gazdasági árat fizetett messianisztikus küldetésében betöltött szerepéért, mint a kommunizmus ügyének világméretű központja, másrészt ettől nem teljesen függetleníthető szuperhatalmi státusáért, a Szovjetunió összeomlása az orosz elit jelentős rétegeinek szemében nem a Szovjetunió történelmi veresége vagy egy idejét múlta soknemzetiségű birodalom fenntarthatatlansága volt, hanem a peresztrojka és a glasznoszty következménye és Borisz Jelcin „bűne”.

Erőközpontok és régiók

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 788 3

Vajon értjük-e, hogy mi zajlik a világgazdaság különböző pontjain? Hogyan lennének elkerülhetők a negatív sokkhatások és hogyan lehetne kihasználni a kedvező tendenciákat, ha nem ismerjük a világgazdasági környezetet? E kötet az Európai Unión kívüli világgazdaság megértéséhez nyújt segítséget. A következő három-négy évtized hangsúlyváltásai nagy vonalakban már kiolvashatóak a kötetből. Kiváló szakértők elemzik a nagyhatalmakat (USA, Kína, Oroszország, Brazília, India). Emellett feltárják a regionálisan jelentős hatalmak (többek között Nigéria, Dél-Afrikai Köztársaság, Ausztrália) vagy országcsoportok (ASEAN, Andok-csoport, Közép-Ázsia) gazdasági állapotát és a bennük rejlő lehetőségeket is. A világgazdasági ismeretek alapján a kötet záróakkordja egy külgazdasági stratégiai elemzés Magyarországra vonatkozóan.

Hivatkozás: https://mersz.hu/blaho-kutasi-erokozpontok-es-regiok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave