Korábban azt állítottuk, hogy az USA folyó fizetési mérleg hiányát a megtakarító világ jobbára készségesen finanszírozta. Felmerül azonban a kérdés, hogy a dollár a folyó fizetési mérleg növekvő hiánya ellenére miért nem omlott össze? A külső forrásigény a GDP kb. 6,5–5,3%-át tette ki. Ennél komolyabb aggodalomra utaló tény, hogy az amerikai gazdaság által javarészben kölcsöntőke formájában igénybe vett források felszívják a világ nettó megtakarításainak több mint 2/3-át! A szabad (nettó megtakarított) forrást kínáló országok pedig, mindenekelőtt Kína, Japán, Németország és az OPEC-tagországok eddig nem adták komolyabb jelét annak, hogy hátat fordítanak a dollárnak. Egyedül a japán és a kínai jegybank kb. 3000 Mrd dollárnyi aktívát kezelnek alacsony hozamú amerikai állami államkötvényben és kisebb részben jelzálogalapú papírban. Miután ezekért az USD-ben denominált aktívákért a külföldiek aligha kapnak kifejezetten vonzó magas hozamokat, akkor miért mégis ebben tartják a devizaeszközeik egy jelentős részét? Nos, ez egy nehezebb kérdés. Az a tény, hogy ekkora mértékű adósságot egy gyengülő valutában a világ hitelpiacai mégis felszívnak, lényegében azt jelenti, hogy egy igen jelentős szubvencióban részesítik az amerikai államot, és vele annak adófizetőit. Ha tetszik, ez a világ legnagyobb tartósan működő globális „segélyprogramja” (Kenneth Rogoff kifejezése, 2007:2) is egyben, amely nélkülözhetetlen csatornája a világgazdasági forrásáramlásnak. Ha egyszer az amerikai gazdaság fundamentumaiban és versenyképességében is romló a világ dinamikusabban fejlődő övezeteihez képest, ahogy azt több kutató vallja – így pl. Shaw (2007), Chinn (2005) –, akkor miért nem értékelődött le sokkal gyorsabban és esetleg „szakadt be” a dollár az elmúlt öt évben? Nos, a leértékelődés ugyan nem hirtelen, de lépcsőzetesen megvalósult a legfőbb kereskedelmi partnerek – Kanada, Ázsia és a feltörekvő piacok – viszonylatában: 2002 óta a reálleértékelődés mértéke 15%-os volt. 2008-ban ez a leértékelődési trend tovább folyatódott. A folyó mérleg hiánya ennek ellenére sem enyhült. Akkor miért nem volt jelentős bizalomvesztés a külföld részéről az amerikai adósságlevelek irányában?