A fentiek fényében a határozott kritika, mellyel Keynes Misest és Hayeket a The General Theory 192. és 193. oldalán illeti, teljesen abszurd. Keynes vádja Mises és Hayek ellen nem más, mint hogy szerinte utóbbiak összekeverik a kamatlábat a tőke határhatékonyságával. Mint tudjuk, az osztrákok úgy gondolják, hogy a kamatlábat az időpreferencia értékskálái függetlenül határozzák meg (a jelenbeli árucikkek kínálatának és keresletének jövőbeni termékekre való cseréje), illetve hogy a tőke határtermelékenysége vagy -hatékonysága csupán a tárgyi eszközök jelenbeli értékére van hatással. A piacon egy tárgyi eszköz ára (költsége) általában egyenlő a belőle származó jövőbeli bevételek (kamatláb által leszállított) értékével, vagy a munkaeszköz határtermelékenységének megfelelő értéksorozatokkal. Az osztrákok ennélfogva úgy gondolják, hogy a tőke határtermelékenysége követi a kamatlábat, és nem fordítva, és hogy e kettő csak egyensúlyi helyzetben (mely az életben soha nem érhető el) válik egyenlővé. Keynes alapvető hibája az, hogy nem ismerte fel, hogy amennyiben a tárgyi eszközöktől várt, nekik tulajdonított profit vagy termelékenység javulást mutat, beszerzési áruk is változik. A való életben az események így bontakoznak ki, és az osztrák teoretikusok elemzésük során ezt mindig számításba is vették. Amikor tehát Keynes nyíltan kijelenti, hogy az osztrák közgazdászok „összekeverik” a kamatlábat a tőke határtermelékenységével, felháborító mértékben ferdíti el a tényeket.504