Sajnos, annak köszönhetően, hogy a currency iskola gondolkodói képtelenek voltak a letétek és bankjegyek gazdasági hatásainak kiegyenlítésére, továbbá abbéli naivitásuknak köszönhetően, amiért egy központi bank létrehozását javasolták, hogy a részleges tartalékkal működő bankolás visszaélései ellenőrizhetőek legyenek, a fent említett gondolkodók nem látták előre, hogy az általuk felírt „gyógyszer” csak rontani fog az egyébként helyesen diagnosztizált „betegségen”. Csak néhány currency iskolához tartozó gondolkodó értette meg, hogy monetáris stabilitással és fizetőképességgel kapcsolatos céljaik jóval nagyobb kockázatnak volnának kitéve, ha létrehoznának egy központi bankot. Mint kisebb rosszat és a visszaélések lehető legmesszebbmenő megakadályozásának érdekében ezek a gondolkodók a központi bank nélkül működő szabad bankrendszert támogatták. Mindazonáltal a currency iskola legtöbb íróját, akik kiálltak a szabad bankrendszer mellett, nem vezették félre a rendszer kínálta expanziós lehetőségek, és mindig is fenntartották azt, hogy a végső megoldás kizárólag a bizalmi eszközök további kibocsátásának tilalma volna – azaz a valós önkéntes megtakarítások nélküli hitelexpanzió megtiltása. Egy olyan rendszer javaslatánál, amelyben a bankok szabadon bocsáthatnak ki bankjegyeket és letéteket, alapvetően úgy remélték, hogy a bankközi klíringmechanizmusok, az ügyfelek felülvizsgálata, és piaci felügyelete, továbbá a nyilvánosság bizalmát már nem élvező bankok azonnali bukása jóval hatékonyabban szabnának határt a támogatás nélküli bankjegyek és letétek kibocsátásának.604