Másutt már védelmünk alá vettük azt az elméletet, miszerint a szocializmust újra kellene definiálni, mint bármely, a szabad vállalkozással szembeni, intézményi agresszión alapuló rendszert.617 Ez az agresszió megnyilvánulhat a kormányszervek által alkalmazott közvetlen fizikai erőszak formájában – vagy ezzel való fenyegetésben – vagy bizonyos társadalmi osztályoknak (egyesületek, bankárok stb.) garantált kiváltságok formájában úgy, hogy ezek állami beleegyezéssel sértik a hagyományos jogi alapelveket. Megpróbálni azt, hogy intézményi kényszerítő erővel irányítsák a társadalmat, intellektuális tévedés, mert egy vezető pozícióban lévő hivatal elméletileg nem alkalmazhatna ilyen fajta agressziót (tervhivatal) azért, hogy megszerezze a szükséges információt ahhoz, hogy saját rendeleteivel teremtse meg a társadalmi összehangoltságot.618 Ez már csak a következő négy okból kifolyólag is így van: először is lehetetlen, hogy egy hivatal feldolgozza a különböző emberek agyában raktározott óriási mennyiségű információt; másodszor a szükséges információk személyes, valódi, hallgatólagos és nem verbális volta megakadályozza azok eljutását a központi szervig; harmadszor, az információ, amelynek a szereplők még nincsenek birtokában, vagy nem fedeztek még fel, és amelyek egyszerűen a szabadpiaci folyamatok eredményeképp jönnek létre, a vállalkozói rendszer saját termékeként szintén a törvény alá esnek és nem lehet őket átadni; negyedszer pedig a kényszerítés megakadályozza a vállalkozókat abban, hogy létrehozzák a társadalom irányításához szükséges információkat.