A fentiekben szóba került, hogy a nyugati banki és pénzügyi rendszer reformja segítségére lehet az Európai Monetáris Unió megtervezésének és kivitelezésének, ami egy jelenleg nagy érdeklődésre számot tartó téma a terület specialistáinak körében. A különböző megfontolások legalább jelzésértékűen segítik az európai monetáris reformot a helyes irány megtalálásában, és figyelmeztetnek az elkerülendő veszélyekre is. Evidens, hogy óvakodnunk kell a monopolisztikus nemzeti valuták rendszerétől, melyek a rugalmas váltóárfolyamok kaotikus környezetében versengenek egymással. El kell kerülnünk továbbá az Európai Központi Bank fenntartását, mely megakadályozza a valuták széles körű versenyképességét, és sikertelenül áll a bankreform kihívásai előtt (100%-os kötelező tartalék), nem tudja a monetáris stabilitást minimum a legstabilabb nemzeti valuta szintjén tartani. Röviden: a későbbi reformok tekintetében leküzdhetetlen akadályt képvisel, azaz a központi pénzügyi tervezői hivatalok megszüntetésében. Így hát a talán legműködőképesebb és legmegfelelőbb modell rövid és középtávon az Európa-szerte bevezetett teljesen szabad valutaválasztás lenne, mind nyilvánosan, mind pedig a magánszférában, valamint az Unión belül és kívül egyaránt. A hagyományok miatt még mindig használatban lévő nemzeti valutákat rögzített valutaárfolyam-rendszerbe helyeznék,804 ami minden egyes ország monetáris politikáját a mindenkori leginkább fizetőképes és legstabilabb országok politikájához igazítaná. Így legalább nyitva maradna az ajtó az európai uniós nemzetállamok számára az esetleges jövőbeni fejlődésre a monetáris és bankrendszer reformjának három alapvető területén – a valuta megválasztásának szabadsága, a szabad banktevékenység és a 100%-os kötelező tartalék a látra szóló letéteken. Ezzel a lépéssel a többi uniós tagország kénytelen lenne követni az erős monetáris vezetésű államokat, ahogy azt Maurice Allais állítja.