Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan

Összefoglalás

A) A piaci mechanizmus

Az Egyesült Államokhoz hasonló gazdaságokban a legtöbb gazdasági döntés a piacokon születik meg. A piaci mechanizmus keretei között találkoznak a vevők és eladók, itt ejtik meg a cserét, ezen keresztül határozzák meg a termékek, illetve szolgáltatások árát és mennyiségét. Adam Smith megállapította, hogy a piacok láthatatlan keze optimális gazdasági eredményt hoz, miközben az egyének önös érdekeiket követik. A piacok messze nem tökéletesek ugyan, mégis figyelemre méltó hatékonysággal oldják meg a mit, hogyan és kinek alapkérdéseit.
A piaci mechanizmus a mit és hogyan kérdését a következőképp válaszolja meg. Az emberek pénzszavazatai befolyásolják a termékek árát; s ezek az árak megmutatják, milyen mennyiséget érdemes létrehozni egy-egy termékből. Ha az emberek többet keresnek egy árucikkből, akkor emelkedik az ára, és a vállalatok nyereségre tehetnek szert a termelés bővítésével. Tökéletes verseny feltételei mellett a vállalatoknak meg kell találniuk a lehető legolcsóbb termelési eljárást, hatékonyan kell felhasználniuk a munkát, földet és az egyéb tényezőket; másként veszteségeik keletkeznének, s kiesnének a piaci szereplők köréből.
Miközben az árakra támaszkodva megválaszolják a mit és hogyan kérdéseit, ugyanez történik a kinek kérdésével is. A létrehozott jövedelemből a termelési tényezők (föld, munka és tőke) tulajdonosai részesülnek a tényezők árai szerint. Akik például termékeny föld birtokában vannak, vagy gólokat tudnak rúgni, azok sok pénzszavazatra tesznek szert fogyasztási cikkek megvásárlására. Akinek nincs tulajdona, és a piac sem igazán értékeli készségeit, bőrszínét vagy nemét, az csak alacsony jövedelemhez jut.

B) Kereskedelem, pénz és tőke

A gazdaságok fejlődésével egyre inkább tért hódít a szakosodás. A munkamegosztás során számos kisebb teendőre tagolnak egy feladatot, ezek közül minden munkás jobban elsajátíthat és gyorsabban teljesíthet egyet-egyet. A termelés kerülő utas módszereinek alkalmazása számos sajátos készséget igényel, s ezért a szakosodás elmélyítéséhez vezet. Ahogy fokozódik az egyének és országok szakosodása, szűkebb termékválasztékra összpontosítanak, és más termékekre cserélik el a többletüket. A specializálódás alapján kifejlődő önkéntes kereskedelem előnyeiből mindenki részesülhet.
Napjainkban a pénz teszi gördülékennyé a specializált termékekkel és szolgáltatásokkal folytatott kereskedelmet. A pénz az általánosan elfogadott csereeszköz, készpénz és folyószámlabetét formájában. Mindenért pénzzel fizetünk, az almás pitétől kezdve a zebrabőr szőnyegig. A pénz általános elfogadásával az egyes emberek és országok néhány termék előállítására szakosodhatnak, ezeket azután elcserélhetik minden másra. Pénz nélkül igen sok időt pazarolnánk el egyezkedésre és bartercserére.
Az olyan megtermelt termelési tényezőket, mint a gépek, üzemépületek, félkésztermék-készletek, tőkejavaknak nevezzük. Ezek lehetővé teszik a kerülő utas termelési folyamatokat, jelentősen növelvén egy ország kibocsátását. A kerülő utas módszerek alkalmazása időt és erőforrásokat igényel, emiatt szükségessé teszi a jelenbeli fogyasztás ideiglenes feláldozását a jövőbeli fogyasztás növelése érdekében. A tőkejavak és más vagyoni elemek megvásárolhatók, eladhatók és felhasználhatók; ennek szabályait a tulajdonjogok foglalják rendszerbe. A magántulajdonhoz tapadó jogok egyetlen gazdasági rendszerben sem korlátlanok.

C) A kormányzat látható keze

Bár a piaci mechanizmus csodálatra méltóan oldja meg az árucikkek termelését és elosztását, a piaci kudarcok olykor lerontják a gazdasági eredményeket. A kormányzat közbeléphet e kudarcok orvoslására. A kormányzat szerepe a modern gazdaságokban a hatékonyság biztosítása, a méltánytalan jövedelemelosztás kiigazítása, a gazdasági növekedés és stabilitás előmozdítása.
A piacok nem képesek az erőforrások hatékony elosztására tökéletlen verseny közepette vagy külső gazdasági hatások mellett. A tökéletlen verseny, például egy monopólium, magas árakhoz és alacsony kibocsátáshoz vezet. E következmények elkerülésére a kormányzatok szabályozzák az érintett iparágakat, és trösztellenes törvényekkel korlátozzák a vállalati magatartást. Külső gazdasági hatások akkor lépnek fel, ha piaci ellenszolgáltatás nélküli költségei vagy hasznai vannak egyes tevékenységeknek. A kormányzatok ilyenkor közbeléphetnek, és szabályozhatják e túlcsorduló hatásokat (mint a légszennyezés esetében), valamint közjavakat nyújthatnak (például egészségügyi szolgáltatásokat).
A piacok nem oldják meg szükségképp a jövedelmek méltányos elosztását; sőt elfogadhatatlanul nagy jövedelmi és fogyasztásbeli egyenlőtlenségeket teremthetnek. Erre válaszul a kormányzatok megváltoztathatják a piaci bérek, járadékok, kamatjövedelmek és osztalékok által meghatározott jövedelmi szerkezetet (beleszólhatnak a kinek kérdésébe). A modern állam adóbevételekkel finanszírozza a transzfereket és jövedelemtámogatási programokat, pénzügyi biztonsági hálót feszít ki a rászorulók számára.
A makroökonómia létrejötte óta (tehát az 1930-as évektől) a kormányzat felvállal egy harmadik szerepet is. Költségvetési politikájával (adóztatással, közkiadásokkal) és monetáris eszközeivel (a hitelfeltételek és kamatlábak szabályozásával) ösztönzi a hosszú távú gazdasági növekedést és a termelékenység emelkedését, enyhíti a konjunktúraciklusok inflációs és munkanélküliségi kilengéseit.
A piac és az állam közti megfelelő határvonal meghúzása a társadalom makacs problémája. A közgazdaságtan eszközei nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a társadalomnak, hogy megtalálja az arany középutat a hatékony piaci mechanizmus, valamint a közösségileg meghatározott szabályozás és újraelosztás között. A hatékony és humánus társadalomnak szüksége van a vegyes rendszer mindkét elemére, a piacra és a kormányzatra is.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Gazdaság

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero