Rechnitzer János, Smahó Melinda

Területi politika


Partnerség

A területi egységek működése, fejlesztése csak akkor valósulhat meg – és csak akkor érvényesülhet a szubszidiaritás elve –, ha a szereplők folyamatosan és rendszeresen együttműködnek, közöttük célorientált kapcsolatok alakulnak ki, azaz érvényesül a partnerség elve (partnership principle) (Sarudi 2003). A partnerség elve együttműködést jelent a különféle szintek (EU, ország, régió, település) és az egyes szintek szereplői között, a célkitűzésektől egészen az intézkedések megvalósításáig (Rechnitzer 1998b). A partnerség a jó kormányzás (good governance) alapeleme, jóval több, mint pusztán megvalósítási technika, hiszen a partnerség elve által megkövetelt együttműködések a programozás minden fázisára – a tervezésre, az előkészítésre, a finanszírozásra, a végrehajtásra és a monitoringra egyaránt – kiterjednek (Delmartino 2007; Forman 2001). A partnerség vertikális és horizontális metszetben egyaránt értelmezhető. A vertikális partnerség a négy döntéshozatali szint – a helyi, a regionális, a nemzeti és a közösségi szint – összefogását, célkitűzéseinek összehangolását foglalja magába. Egyik szint sem cselekedhet tehát önállóan, a többitől függetlenül; a siker érdekében minden szereplőt mobilizálni kell (Delmartino 2007; Forman 2001; Sarudi 2003). A horizontális partnerség egyrészt az egymással egyenrangú területi szintek (település–település, régió–régió) együttműködését jelenti, ami például egy közös stratégia kialakításában és annak végrehajtásában nyilvánulhat meg. A regionális fejlődéshez azonban a formális szereplők, döntéshozók mellett a helyi gazdasági és társadalmi szereplők bevonása is szükséges, ami a horizontális partnerség másik aspektusát jelenti (Forman 2001; Sarudi 2003). A 2007-től érvényes szabályozás kiterjesztette a partnerség elvét, aminek következtében a – bizonyos kritériumoknak megfelelő – civilszervezetek, a környezetvédelmi partnerek, a nem kormányzati szervezetek, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításáért küzdő szervezetek már nemcsak a programok lebonyolításában, hanem a Strukturális Alapok felhasználásáról szóló tárgyalásokban, valamint a programtervezés összes fázisában is részt vehetnek (A kohéziós… 2007). Az újonnan bevezetett Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (European Grouping of Territorial Cooperation, EGTC) kiváló példája a helyi és regionális szintű horizontális együttműködésnek (Delmartino 2007), a partnerség elve érvényesülésének.

Területi politika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 829 3

A területi politika mint az egyik új közpolitika arra hivatott, hogy állami és különféle közösségi szintekről megoldásokat ajánljon a területi erőforrások legkedvezőbb hasznosítására s egyben a különbségek mérséklésére. A mű komplexen vizsgálja a területi folyamatokba való beavatkozások elméleti és gyakorlati rendszereit. Szakszerű és alapos eligazítást nyújt a (leendő) szakembereknek a térbeli gazdasági és társadalmi folyamatok megértéséhez és befolyásolásához, de nagy haszonnal forgathatják azok a laikusok is, akik a területi adottságok, erőforrások alakításában valamilyen módon szerepet vállalnak.

Glatz Ferenc

az MTA volt elnöke

Hazánkban, de Európa más országaiban is, egyre növekednek a területi-társadalmi különbségek - nem kevés feszültséget keltve. E különbségek mérséklése az Európai Unió és az egyes tagországok részéről kiemelten fontos célkitűzés. A jelentős közösségi ráfordítások eredménye azonban szerény, mert a szakpolitika ritkán ismeri azoknak a térfolyamatoknak az új típusú törvényszerűségeit, melyekbe beavatkozik, és a tudományos alapkutatás sem gyakran jut el az eredmények alkalmazhatóvá tételéhez. E hiánypótló mű kiváló kombinációja a térfolyamatok alapos feltárásának és a fejlesztési politika megújításának.

Enyedi György

az MTA rendes tagja

Hivatkozás: https://mersz.hu/rechnitzer-smaho-teruleti-politika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave