A kötet alapját képező Gazdaságpolitikai Kerekasztal konferencián az előadások mellett, a hagyományainak megfelelően, kerekasztal-beszélgetés is folyt a résztvevők között, amelyet Martin József Péter újságíró moderált, irányított. A vita ideje, 2010. április közepe óta mind Magyarországon, mind azon kívül jelentős változások mentek végbe, ezért itt és most csak az általánosabb és messzebb mutató tanulságokat és álláspontokat összegezzük. A legelső kérdés – akkor éppen Görögország válságos helyzete ürügyén – az euróövezet jövőjére vonatkozott, s azokra az intézményi változásokra, amelyek az Európai Unió, az euróövezet szintjén várhatóak, szükségesek, lehetségesek lehetnek. Már ekkor látszott, hogy a megingó euróövezeti tagállamokat minden bizonnyal kimentik, hiszen fizetésképtelenné válásuk nemcsak az adott országra, de a többiekre is sokkoló hatással lenne. Egyrészt nemcsak Görögország, de Írország, Portugália és Spanyolország is a gyenge láncszemek között szerepelt a pénzügyi hitelezők listáin. Azóta, 2010 decemberében, már Írország is mentőcsomagra szorult. A rövid távú tűzoltás mellett az Európai Uniónak előbb-utóbb intézményi megoldásokat kell találnia a bajba került országok megsegítésére, s ki kell munkálnia azokat a mechanizmusokat, amelyek révén megelőzhetőek az ilyen kritikus helyzetek. Az euró sajátossága, hogy a közös valuta és a közös monetáris politika a tagállamok egyéni és egyedi fiskális és jövedelempolitikájával párosul. A bajba jutott országokban a nemzeti szintű költségvetési politikák felelőssége egyértelműen kimutatható. Az intézményi változások egyik iránya így érthetően a tagállami költségvetések előzetes egyeztetése, ellenőrzése felé mutat. Persze a puding próbája az evés, s kérdéses, hogy mennyire tud erős és hatékony lenni az Európai Unió az előzetes ellenőrzésben.