A logisztikai információs rendszert az előzőekben azoknak az informatikai megoldásoknak a funkcionális egységeként értelmeztük, melyek támogatják a vállalati logisztikai folyamatok versenyképes megvalósítását, így azokat a vezetői döntéseket is, melyeken keresztül ezek a folyamatok kialakításra és irányításra kerülnek. Az 1. fejezetben részletesen ismertettük ezeket a vezetői döntéseket. Rámutattunk arra, hogy e döntések hierarchikusan egymásra épülnek. A hierarchia csúcsán a logisztikai rendszerrel szembeni teljesítményelvárások döntése áll, hiszen csak ennek ismeretében lehet meghozni azokat az ún. rendszerkialakító döntéseket, melyek során kiválasztásra kerül például az alkalmazott raktártechnológia, vagy meghatározásra a szükséges kapacitások nagysága. E rendszerkialakító döntések alapjaiban határozzák meg a logisztikai folyamatok mozgásterét. A létrejövő logisztikai struktúra középtávon adottságként kezelendő, ennek keretei között kerül sor a logisztikai folyamatok rövid távú tervezésére és irányítására. Ez utóbbi döntések az ún. működtetési döntések csoportjába tartoznak. Idesoroltuk és kiemelten tárgyaltuk például az anyagi erőforrások tervezésének kérdését, benne a kereslettervezés, a disztribúciós erőforrás-tervezés és a készletgazdálkodás témáit. E döntéscsoportba tartozik a logisztikai kontrolling, de jelen fejezetünk témája is.