Egy új raktár felépítésénél a befogadóképesség értelmében vett kapacitás tervezésének kiindulópontja a tárolandó készletek nagyságának és területigényének meghatározása. Fontos, hogy a tervezésnek termékszintről kell kiindulnia. Az egységrakományba rendezett darabárukat kezelő raktárakban tárolt összkészlet többnyire azonban igen sokféle árufajtából tevődik össze. Ezek az árufajták gyakran eltérő tárolási jellemzőkkel is rendelkeznek, és azok mozgatási, manipulációs igényei is különbözőek lehetnek. Az áru jellegéből és tárolási, illetve manipulációs igényeiből fakadó valamennyi egyediséget a tervezés, a szükséges statikus kapacitás meghatározása során nem lehetséges figyelembe venni. A gyakorlatban ezért elfogadott, hogy a raktárban kezelt termékkör alapos vizsgálata alapján egyszerűsítünk: kiválasztjuk a raktár szempontjából azt a szűkebb termékkört, mely alapján a tervezési folyamatot elvégezzük. A kezelt áruféleségek elemzését végezhetjük például a jól ismert ABC-elemzés segítségével (részletesen lásd a 8. fejezetben), mely révén meghatározhatjuk a legnagyobb készletvolumennel (vagy a legnagyobb forgási sebességgel) rendelkező, kiemelt, az elemzés által A csoportba tartozó termékkört. Mivel e termékek jelentősége a raktár és a vállalati gazdálkodás egésze szempontjából kiemelkedő, ezek forgalmi adataira építve kezdjük el elemzésünket.