Ha igaz, hogy az európai, sőt az egész nyugati politikai és gazdaságpolitikai felfogást átformálta a pénzügyi krízis, érdemes értelmeznünk a válság mibenlétét. Valójában nem egynemű folyamat ez: az események sorozata témánk felől nézve három szakaszba tagolható.22 Az első alapvetően a világgazdaság magjához tartozó, fejlett pénzügyi rendszerű országoknak, valamint a szorosan kapcsolódó gazdasági térségeknek a pénzpiacait, tőzsdéit érintette, és kezdetben korlátozott hatásúnak látszott.23 A Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődjével vette kezdetét a második szakasz: pénzügyi zavarból hirtelen bizalmi válság, sőt piaci pánik fejlődött ki, amelynek következményei azonnal átterjedtek a reálgazdaságra. Ez esetben is a fejlett országok gazdaságai csúsztak elsőként recesszióba; a visszaesés nagysága viszont erősen függött az érintett ország külső pénzügyi nyitottságától és pénzügyi szektorának nagyságától.24 2009 jelentős visszaeséssel járt az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, Japán alkotta fejlett triászban. Ám az ehhez szorosan kötődő peremhelyzetű országok némelyike (mint hazánk, vagy az ugyancsak igen nyitott szlovák, szlovén, ír gazdaság) még a nyugat-európai átlagénál is mélyebb recesszióba került.