Egy Kína–Oroszország tengely kialakulásának lehetősége a nyugati világot már évek óta aggodalommal tölti el. Egyre másra jelennek meg a Kína és Oroszország kapcsolatait boncolgató tanulmányok, az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve, Nagy-Britannián át Finnországig. A „sárkány és a medve” összeölelkezéseként jellemzett közeledést az érintettek maguk a „stratégiai partnerség” fogalmával jellemzik. Az igazi kérdés azonban az, hogy beszélhetünk-e formálódó stratégiai szövetségről a két óriásország között. Ha igen, akkor ez a szövetség milyen közös érdekekre irányul, s ha nem, melyek azok a tényezők, amelyek ennek kialakulását gátolják. A kapcsolatrendszer különböző vetületeit áttekintve úgy tűnik, hogy abban közös érdekek és súlyos ellenérdekeltségek, sőt éles rivalizálás egyaránt megtalálhatók. Alaposabb vizsgálódás után az is kiderül, hogy a látszólag közös érdekek mögött gyakran igen eltérő motivációk húzódnak meg, a kép a felszínen mutatkozó egyetértésnél sokkal árnyaltabb. A két hatalom versengése legegyértelműbb a közös szomszédságban, azaz a közép-ázsiai térségben, s megjelenik ennek regionális együttműködési szervezetén, a Sanghaji Együttműködésen belül is. Ez a magyarázata annak, hogy a két ország közép-ázsiai térségbeli szereplésének elemzése a tanulmány egyik súlyponti kérdésköre. A dolgozat mindkét fél oldaláról megkísérli bemutatni a „stratégiai partnerség” mögött meghúzódó érdekeket és érdekellentéteket, az együttműködés és a versengés fő területeit, irányait, jövőbeli lehetőségeit, az összekötő és a távoltartó elemeket politikai, gazdasági és társadalmi síkon egyaránt.333