Erdős Mihály, Mérő Katalin

Pénzügyi közvetítő intézmények

Bankok és intézményi befektetők


Közhasznú alapok

A közhasznú alapok jellemzően karitatív, legtöbbször kulturális, egyházi vagy oktatási célból gyűjtött befizetéseket kezelnek – Reilly és Brown (2000) meghatározása szerint. A szervezet gazdálkodási jellemvonása tehát a befizetések folyamatos fogadása, a folyó működési kiadások finanszírozása és a fel nem használt összegek legalább inflációkövető befektetése a jövőbeni várható jogosultságok fedezetére. A befektetésre jutó összegek tehát leginkább attól függenek, hogy az alap vezető testülete mennyire „adakozó”, illetve mennyire kockázatvállaló: ha igen, s bíznak az általuk felvállalt bátrabb befektetési politika eredményességében, akkor jelentősebb évi támogatási kifizetéseket hagynak jóvá. Ha inkább kockázatkerülők a vezetők, akkor a folyó támogatások is szűkebb korlátok közé kerülnek, hiszen egy konzervatívabb befektetési politika nem feltétlenül kecsegtet jelentős vagyonnövekedéssel, vagyis a jelenlegi kifizetések későbbi pótlásával. A két alapvető megközelítés közötti választás, illetve hogy melyikhez hasonlatosabb az adott alap működése, meghatározza a befektetési politika tartalmát. A legtöbb közhasznú alap teljes hozamstratégiát követ Maginn és Tuttle (1990) leírása szerint, ami egyszerre veszi figyelembe a folyó befektetési bevételeket (kamat, osztalék stb.) és a tőkenyereséget (árfolyamnyereség). A megcélzott hozamszintnek fedeznie kell tehát a folyó kifizetéseket (spending rate) és az inflációt. A likviditási szempont kisebb jelentőséggel bír a befektetési összetétel meghatározásában, hiszen mind a működésre felhasznált minimális összegek, mind a támogatásra kiosztott összegek jól előre jelezhetők, alapvetően belső tényezőktől függenek. A folyamatos likviditás biztosításán túl egy kisebb vésztartalék képzése szokott történni. A közcélú alapok állami szabályozás alatt működnek. Előfordul, hogy a befektetési politika összeállításában szociális, vallási vagy helyi közösségi szempontok is szerepet játszanak.

Pénzügyi közvetítő intézmények

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 835 4

Kezdetben vala a „banküzemtan" - és benne a „passzív" és „aktív" műveletek. Később kialakult a pénzügyi közvetítés közgazdaságtana, miközben a magyar tankönyvírásban maradt a jól bevált „banküzemtan". Itt most valami egészen rendkívüli született: egy könyv, ami végre arról szól, hogy a pénzügyi közvetítés lényege az eszköztranszformáció különböző intézményi formákban, de hasonló működési, kockázati és szabályozási jellemzőkkel. Mindez némi válság- és gazdaságtörténettel, esettanulmányokkal, jogi elemzésekkel fűszerezve. Feltétlenül ráírandó: Nemcsak egyetemistáknak, és még csak nem is bankároknak! Hanem mindenkinek, aki meg akarja érteni a pénzügyi közvetítő rendszert.

Király Júlia alelnök, Magyar Nemzeti Bank

A bankok neve manapság nem cseng jól. Sokan hozzájuk kötik a pénzügyi válságot - és minden rosszat, ami belőle következett. Ahhoz, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer hibáit megértsük, a kockázatokat pedig megfelelően értékeljük, naprakész ismereteket biztosítottak a szerzők. Bízom benne, hogy ez a könyv minél több olvasót segít a bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, fedezeti alapok működésének tárgyszerű, ugyanakkor praktikus megismerésében, a köztük lévő hasonlóságok és azonosságok megértésében.

Borza Gábor pénzügyi vezérigazgató-helyettes, ING Biztosító Zrt. és ING Pénztárszolgáltató Zrt.

A szerzők tollából fontos és hiánypótló tankönyv született, amely meggyőződésem szerint a színvonalas hazai pénzügyi oktatás megkerülhetetlen részévé válik.

Sándorné Kriszt Éva rektor, Budapesti Gazdasági Főiskola

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdos-mero-penzugyi-kozvetito-intezmenyek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave