Erdős Mihály, Mérő Katalin

Pénzügyi közvetítő intézmények

Bankok és intézményi befektetők


Az értékvesztés és a kockázati céltartalék

A bankok, amikor hiteleket nyújtanak, egészen biztosak lehetnek abban, hogy a hiteleket nem minden ügyfél fogja visszafizetni. Természetesen a hitelfolyósítás pillanatában minden ügyfeléről azt gondolja a bank, majd visszafizeti a hitelt (nyilvánvalóan nem ad egy bank sem olyan ügyfélnek hitelt, akiről tudható, hogy nem fizet), ugyanakkor utólagosan elemezve a folyósított hiteleket, mindig van az ügyfeleknek egy olyan hányada, aki nem tudott fizetni. Az átlagos visszafizetés-elmaradásból származó veszteséget a banki szakzsargonban várható veszteségnek hívjuk. Amikor a bankok a mérlegükben a hiteleket és más követeléseket megjelenítik, akkor azt ezzel a várható veszteséggel csökkentett, nettó értéken teszik. Technikailag ez úgy jelenik meg, hogy a bankok a hitelekkel szemben a várható veszteség mértékével megegyező nagyságú értékvesztést számolnak el, vagyis az eszközök között a hiteleknek egy olyan nettó értékével találkozunk, ami már csökkentve van a várható veszteségekkel. Így a mérlegben szereplő hitelállomány közelebb van a valósághoz, mintha az bruttó értéken lenne kimutatva, hiszen azt a hitelnagyságot mutatja, amit az ügyfelek várhatóan ténylegesen vissza fognak fizetni a bank felé, vagyis amennyi reálisan érvényesíthető követelése van a banknak az adósaival szemben. Ez a fajta értékelés teszi lehetővé, hogy a banki mérleg reális képet mutasson, így biztosítható, hogy – a teljes mérlegben gondolkozva – a betétesek felé irányuló banki fizetési kötelezettségekkel ne behajthatatlan és így értéktelen követelések álljanak szemben.

Pénzügyi közvetítő intézmények

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 835 4

Kezdetben vala a „banküzemtan" - és benne a „passzív" és „aktív" műveletek. Később kialakult a pénzügyi közvetítés közgazdaságtana, miközben a magyar tankönyvírásban maradt a jól bevált „banküzemtan". Itt most valami egészen rendkívüli született: egy könyv, ami végre arról szól, hogy a pénzügyi közvetítés lényege az eszköztranszformáció különböző intézményi formákban, de hasonló működési, kockázati és szabályozási jellemzőkkel. Mindez némi válság- és gazdaságtörténettel, esettanulmányokkal, jogi elemzésekkel fűszerezve. Feltétlenül ráírandó: Nemcsak egyetemistáknak, és még csak nem is bankároknak! Hanem mindenkinek, aki meg akarja érteni a pénzügyi közvetítő rendszert.

Király Júlia alelnök, Magyar Nemzeti Bank

A bankok neve manapság nem cseng jól. Sokan hozzájuk kötik a pénzügyi válságot - és minden rosszat, ami belőle következett. Ahhoz, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer hibáit megértsük, a kockázatokat pedig megfelelően értékeljük, naprakész ismereteket biztosítottak a szerzők. Bízom benne, hogy ez a könyv minél több olvasót segít a bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, fedezeti alapok működésének tárgyszerű, ugyanakkor praktikus megismerésében, a köztük lévő hasonlóságok és azonosságok megértésében.

Borza Gábor pénzügyi vezérigazgató-helyettes, ING Biztosító Zrt. és ING Pénztárszolgáltató Zrt.

A szerzők tollából fontos és hiánypótló tankönyv született, amely meggyőződésem szerint a színvonalas hazai pénzügyi oktatás megkerülhetetlen részévé válik.

Sándorné Kriszt Éva rektor, Budapesti Gazdasági Főiskola

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdos-mero-penzugyi-kozvetito-intezmenyek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave