Erdős Mihály, Mérő Katalin

Pénzügyi közvetítő intézmények

Bankok és intézményi befektetők


Alapok értékesítése

Nagyon sok alap előír minimális befektetési összeget, aminek a megléte szükséges az alaphoz történő csatlakozáshoz. Bizonyos esetekben ezt jogszabály írja elő, míg máshol, amikor ilyen jogszabályi előírás nincs és egyébként egy minimumösszeget nem is engednek az alapot kezelők által előírni, ennek az összegnek a meghatározása indirekt módon történik: egy bizonyos összegig feltűnően kedvezőtlen költségstruktúrát alkalmaznak, ami jelzésértékű a potenciális befektetők felé. Vannak esetek, amikor ez a minimálisan elvárt befektetési összeg a kockázatosabb befektetésektől próbálja távol tartani a „szegényebb” és vélhetően alacsonyabb pénzügyi ismeretekkel és kockázatvállalási étvággyal rendelkező befektetőket. (Azt is meg kell viszont jegyezni, hogy a pénzügyi vagyoni gazdagság nem feltétlenül jár mindig együtt a pénzügyi ismeretek gazdagságával.) Ha valaki a pénzét egy alapba fekteti, akkor a befizetései lehetnek egyösszegűek vagy rendszeresek. Elsősorban a lakossági alapokra jellemző, hogy általában rendszeres befizetésekre rendelkeznek be, hiszen a befektetésre szánt összeg folyamatosan gyűlik össze. Ennek azonban az a hátránya, hogy a fajlagos költségek lesznek nagyok. Ezt kezelendő azt szokták mondani a kisbefektetőknek, hogy mivel folyamatos befizetések során emelkedő piacon egyre kevesebb egységet, míg csökkenő piacon egyre több egységet lehet vásárolni, alacsonyabb egy egységre jutó portfólió-átlagköltség adódik, s olcsóbban vásárol, mint az átlag egységár ugyanebben az időszakban (ún. cost-average hatás). A költségeket természetesen a befektetési időhorizont is befolyásolja. Általában részvénybefektetések esetén 5, kötvényeknél 3, pénzpiaci befektetéseknél pedig 1 év minimum befektetési időhorizontot ajánlanak a tanácsadók. Természetesen a konkrét esetben ezektől teljesen különböző időtáv is adódhat.

Pénzügyi közvetítő intézmények

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 835 4

Kezdetben vala a „banküzemtan" - és benne a „passzív" és „aktív" műveletek. Később kialakult a pénzügyi közvetítés közgazdaságtana, miközben a magyar tankönyvírásban maradt a jól bevált „banküzemtan". Itt most valami egészen rendkívüli született: egy könyv, ami végre arról szól, hogy a pénzügyi közvetítés lényege az eszköztranszformáció különböző intézményi formákban, de hasonló működési, kockázati és szabályozási jellemzőkkel. Mindez némi válság- és gazdaságtörténettel, esettanulmányokkal, jogi elemzésekkel fűszerezve. Feltétlenül ráírandó: Nemcsak egyetemistáknak, és még csak nem is bankároknak! Hanem mindenkinek, aki meg akarja érteni a pénzügyi közvetítő rendszert.

Király Júlia alelnök, Magyar Nemzeti Bank

A bankok neve manapság nem cseng jól. Sokan hozzájuk kötik a pénzügyi válságot - és minden rosszat, ami belőle következett. Ahhoz, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer hibáit megértsük, a kockázatokat pedig megfelelően értékeljük, naprakész ismereteket biztosítottak a szerzők. Bízom benne, hogy ez a könyv minél több olvasót segít a bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, fedezeti alapok működésének tárgyszerű, ugyanakkor praktikus megismerésében, a köztük lévő hasonlóságok és azonosságok megértésében.

Borza Gábor pénzügyi vezérigazgató-helyettes, ING Biztosító Zrt. és ING Pénztárszolgáltató Zrt.

A szerzők tollából fontos és hiánypótló tankönyv született, amely meggyőződésem szerint a színvonalas hazai pénzügyi oktatás megkerülhetetlen részévé válik.

Sándorné Kriszt Éva rektor, Budapesti Gazdasági Főiskola

Hivatkozás: https://mersz.hu/erdos-mero-penzugyi-kozvetito-intezmenyek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave