Az ártranszmisszióval foglalkozó tanulmányok számos negatív vagy pozitív aszimmetriát elősegítő okot sorolnak fel, sőt néha azonos kategóriába tartoznak a negatív és a pozitív aszimmetriát létrehozó okok. A keresési vagy árfelfedezési költségek lokális aszimmetrikus ártranszmissziót okozhatnak, amennyiben a helyi piacok nem tökéletesek. Jó példa erre, ha a egy településen (kerületben) kevés hasonló profilú cég működik (vagy esetleg nincs lokális versenytárs, így a cég helyi monopóliumot élvez). Az itt említett esetben a fogyasztóknak számos választási lehetőségük van (vagyis az árinformáció megszerezhető és elemezhető), a keresési költségek miatt azonban nem, vagy csak bizonyos időeltolódással képesek pontos és teljes információkat beszerezni a kérdéses termékek más cégek által kínált árairól. Ha egy cég emeli vagy csökkenti az árait, akkor az újraárazással kapcsolatos költségekkel (például újra kell nyomtatni az árlistákat, katalógusokat, informálni kell a kereskedelmi partnereket, eladókat és fogyasztókat, vagy esetleg bonyolultabb folyamatokból eredő költségekkel) kell szembenéznie. Ezeket menüköltségeknek hívjuk, tehát létezik az ármozgásoknak egy bizonyos intervalluma, ahol a kereskedelmi árak merevek lesznek, függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági árak növekednek vagy csökkennek. A kevésbé tartós élelmiszerek esetében, a romlandó termékek problémája vezethet aszimmetriához. Vagyis, ha a friss, romlandó termékek termelői és nagybani ára emelkedik, akkor a kiskereskedők ellenállnak az árnövelés csábításának. A romlandó termékek kategóriájába sok olyan termék tartozik, amelynek magas a forgalma. Ezért, ha a kereskedők emelik a termékek árait, csökkenhet az eladás mértéke, és növekszik annak a valószínűsége, hogy a termékek megromlanak. Továbbá az élelmiszer feldolgozói, illetve élelmiszer-kereskedelmi ágazatokban gyakran megfigyelhető oligopolisztikus, illetve az oligopszonisztikus piacszerkezetek lehetőséget nyújtanak a piaci erő gyakorlására, így például a piaci közvetítők a kereskedelmi árrésüket csökkentő inputár-növekedéseket gyorsabban és teljesebben továbbítják, mint a kereskedelmi árrésüket növelő inputárcsökkenéseket. Az agrárpolitika révén a termelői árak (kormányzati vagy közösségi) támogatása is hozzájárulhat az aszimmetrikus ártranszmisszióhoz. A feldolgozók és nagykereskedők úgy tekintik a kormányzati vagy közösségi árbeavatkozások hatására kialakult árnövekedéseket, mint állandó és végleges árnövekedéseket, így azokat rögtön és teljes mértékben továbbhárítják az értékesítési csatornán. Ezzel szemben, mivel a termelői ártámogatás-csökkenések ritkábbak, amennyiben ilyen történik, a piaci közvetítők ezeket mulandóknak gondolják, ezért lassabban és csak kisebb mértékben továbbítják, ezáltal pedig létrejön az aszimmetrikus ártranszmisszió. A releváns piaci információ (árak, mennyiségek például) megszerzése nem feltétlenül minden piaci szereplő számára hasonlóan egyszerű és/vagy olcsó. Ezért az aszimmetrikus ártranszmisszió lehetséges okai közé sorolhatjuk az aszimmetrikus információt. Köz- és magán-információszerzéssel kapcsolatos költségek közé tartozhatnak az adatok megvásárlásának költségei, előfizetési díjak, telefon-, internet- és számítógépekkel kapcsolatos költségek, fizetések. A nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket továbbító cégek számára az egy egységre jutó információszerzés költsége kisebb lesz, mint gazdaságilag kisebb versenytársaiké, így a méretgazdaságosságnak közvetlen köze van az információ költségéhez. És végül a közvetítő cégek közötti eltérő jövedelmezőség is aszimmetriát okozhat. Idézve Bedrossian és Moschos (1988) kutatását: „egy viszonylag jól jövedelmező cég sokkal könnyebben vállalja az inputárcsökkenés miatti árkiigazítás késleltetésével járó kockázatot, mint egy alacsonyabb jövedelmezőségű cég, mivel előbbinek magasabb a haszonkulcsa”. Vagyis egy jövedelmező cég megengedheti magának, hogy megkockáztasson egy esetleges piacvesztést.