Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Állami szerepvállalás

Mint láthattuk, a japán modernizáció egyik fő jellegzetessége az erőteljes állami szerepvállalás volt. Ennek segítségével a Meidzsi-kormány elsősorban a modern átalakulás intézményi kereteit hozta létre, és kevésbé akarta/tudta közvetlenül befolyásolni a gazdasági folyamatokat, az üzleti szféra fejlődésének menetét és irányait. A társadalmi megkülönböztetések eltörlése, a feudális kötelékek megszüntetése lehetővé tette az emberek, a munkaerő és a befektetők szabad áramlását. Az Edo-kor, mint láttuk, egészen sajátos decentralizált rendszer volt, a sógun központi hatalma mellett a mintegy 250 daimjó saját birtokán önállón rendelkezhetett, és mintegy harmadik szintként a faluközösségeknek is fontos autonómiája volt, kollektíven felelve a külső kötelezettségekért. Az új kormányzat, felszámolva a daimjók hatalmát, egyéni alapokra helyezve a földtulajdont hasznaival és kötelezettségeivel együtt, megszűnt a faluközösségek szerepe; világosabb, és nagyon is centralizált államhatalmat hozott létre. A szamurájokat is megfosztotta régi előjogaiktól, bevezették az általános hadkötelezettséget, megteremtve a modern hadsereg és flotta alapjait (Sims, 2001, 1–39; Beasley, 1972, 197).

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave