Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Japán gyarmati politikájának megszületése

A gyarmatok irányításának adminisztrációs rendszere lassan alakult ki Tokióban. A gyarapodó gyarmatok irányítását egészen a húszas évekig a miniszterelnöki hivatalban más és más minisztériumi apparátus alá helyezték, és csak 1929-ben alapították meg a Gyarmati Ügyek Minisztériumát. De ez az intézmény korántsem rendelkezett akkora tényleges hatalommal, mint például a brit vagy a francia Gyarmatügyi Minisztérium. Eleve nem terjedt ki a hatásköre Tajvanra és Koreára. Sokkal nagyobb befolyása volt a gyarmati ügyekre a hadsereg és a flotta vezetőinek. Az elfoglalt területek vezetése valójában a megszálló katonai egységek vezetőinek a kezében volt. A hadsereg és a flotta erejénél és presztízsénél fogva nagyban függetlenítette magát a civil kormányzati kontrolltól, gyakorlatilag szabad kezük volt a tengerentúli területeken. Mindez azzal is járt, hogy a gyarmatok irányítói függetleníteni tudták magukat a tokiói politikai változásoktól is. Tajvan és Korea erős katonai uralom alatt volt. Mindkettőt kormányzó-tábornok vezette, a japán hadseregben elérhető legnagyobb ranggal, közvetlenül a császártól kapták címüket. Szinte korlátlan végrehajtó, bírósági, sőt törvényhozó hatalmuk volt gyarmatukon, jóval nagyobb, mint az anyaországban, Tokióban a miniszterelnöknek. A két terület közül Koreában volt nagyobb a kormányzó-tábornok hatalma. Korea, Tajvan, Mandzsúria és Dél-Szahalin gyarmati uralma sok sajátosságot is hordozott, érdemes ezeket külön-külön is megvizsgálni (Hall–Jansen–Kanai–Twitchett, 1988, 217–243; Totman, 2006, 440–449).

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave