Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Az első világháború és Japán

A gyarmati politika elemzése után visszatérünk az anyaországban végbemenő folyamatok elemzésére. Japán néhány évtizeddel a megalázó egyezmények után, amelyek kiszolgáltatták a jóval fejlettebb nyugati hatalmaknak, immár maga is egyikévé vált a meghatározó imperialista államoknak. Fokozatos terjeszkedéssel megszerezte Tajvant, Koreát, Mikronézia egy részét, és ami különösen kívánatos volt számára, kínai területre is betette a lábát. Kína volt évezredekig az ázsiai világ meghatározó országa, és Japán – a pánázsiai eszme álcája alatt – immár maga kívánt válni a kontinens meghatározó, uralkodó államává. Méghozzá nem csak szellemi, hanem területi bekebelezés értelmében is. A Japán Birodalom alapjaiban militáns és agresszív volt. Az 1868-as Meidzsi-fordulat a modernizációt célozta meg, de mind belső gyökereit tekintve, mind a kor szellemét tekintve katonai jellegű volt. A háború, mint a japán érdekek érvényesítésének eszköze, kezdettől része volt az elit és a szélesebb tömegek gondolkodásának. A japán nemzeti büszkeséget végzetesen megsebezte, amikor 1854-ben Matthew Calbraght Perry félelmetes „fekete hajói” térdre kényszerítették Japánt a Kanagava Egyezmény aláírásával. A nemzeti identitás visszaszerzése, a szégyen lemosása sok katona szerint csak újabb és újabb hódításokkal volt megkísérelhető.

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave