Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


A rendőrség

A Meidzsi-restauráció óta a rendőrség igen fontos intézménye volt a hatalomnak. Az akkori nehéz gazdasági helyzetben egyre gyakoribbá váló korabeli mozgolódások elleni fellépés kereteit teremtette meg az 1887-ben elfogadott „Béke megőrzése” törvény. Később, 1911-ben, Speciális Rendőrségi Részleget hoztak létre a szocialista és anarchista eszmék képviselői elleni fellépéshez. Az 1920-as évektől kezdve még szigorúbb ellenőrzést lehetővé tevő szigorításokat fogadtak el a törvény módosításával. 1928 és 1942 között több mint 65 ezer japánt tartóztattak le a Béke megőrzése törvény alapján. A második világháború előtt a rendőrség a diktatórikus uralom fontos eszköze volt. A háború alatt Katonai Rendőrséget is létrehoztak, amely versenyzett brutalitásban és kegyetlenségben a Speciális Rendőrségi Részleggel. A japán rendőrség háborús szerepe a német Gestapóhoz hasonlítható. Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a hadsereg leszerelése mellett a rendőrség átalakítása is az elsők között került napirendre az amerikai elképzelések között. A Speciális Rendőrségi Részleget már 1945-ben megszűntették, és igyekeztek megtisztítani az egész rendőrségi testületet. De a tisztogatás során kiszűrtek jelentős részét a helyi prefektúrák más osztályai befogadták. 1947-re a rendőrség kérdése a legsürgősebb feladatok közé került. Nyilván bizonyos rendfenntartási funkciókra továbbra is szükség volt Japánban. Így nem lehetett úgy eljárni, mint a fegyveres erők esetében, nem lehetett teljes mértékben megszűntetni.

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave