Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Gazdaság és társadalom

Az Edo-korban a hatalmi és tulajdonosi szerkezethez igazodott egy nagyon merev és szabályozott hatalmi és osztálystruktúra, amely kasztrendszerszerűen megakadályozta az egyes csoportok közötti átjárást, mobilitást. Az uralkodó osztály három csoportra tagozódott. A piramis tetején természetesen a sógun állt. A következő réteget a földesurak, a daimjók jelentették 150–250 fővel, a harmadik szinten pedig a szamurájok több százezres rendje állt, ők a lakosságnak mintegy 5 százalékát adták. A békében kibontakozó gazdasági fejlődés lehetővé tette a harcosok megfelelő „kompenzálását” a háborúk megszűnése után is. A szigorú rend és az erős központi hatalom mellett a daimjók saját birtokukon maguk gyakorolták a hatalmat, saját hadseregük és adminisztrációjuk volt. A kiszolgáló személyzetet földdel vagy ellátással jutalmazták, ritka volt a pénzbeli fizetség. Az uralkodó rétegek és a köznép között hatalmas szakadék húzódott. A lakosságon belül számát és arányát tekintve természetesen a parasztság volt legfontosabb. Ők végezték a kulcsfontosságú rizstermelést. Őket követték a kézművesek és iparosok, s a rangsor legvégén voltak a kereskedők.

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave