Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Külső kihívások – kivételes hatékonyságú belső válaszok

Japán a 19. század második felében igen egyedi módon válaszolt a külső hatalmak erőszakos kihívására. Szemben a többi hasonló helyzetbe került országgal, régióval, elkerülte a gyarmati/félgyarmati sorba kerülést, és néhány évtized alatt maga is az imperialista nagyhatalmak közé emelkedett. Ehhez sok tényező járult hozzá. A sajátos feudális fejlődésen belül, ha sokkal kisebb jogokkal és kiterjedéssel is, de kialakult egyfajta kereskedelmi, kézműves–ipari, pénzügyi, szellemi és fizikai infrastruktúra és az ehhez értő vállakozói réteg. Jelentős vagyonok halmozódtak fel ezen réteg kezében, ami segítette a későbbi tőkefelhalmozódást, befektetéseket. Nem véletlen, hogy néhány később meghatározó jelentőségű nagy zaibacu ekkor alapozta meg későbbi jövőjét. Az iparosodás, tőkés fejlődés képzett munakerőt kíván. Fontos mozzanata volt a külső kihívásra adott hatékony válasznak, hogy nemzetközi összehasonlításban nézve a korabeli japán társadalomban igen magas volt a „tudástőke” szintje. A megelőző évszázadokban a tudás értékként jelent meg a társadalom elég széles rétegeiben. A városokban élők jelentős része műveltebb volt, mint a korabeli Európában. A 18. századra egyre több daimjó, a földesúr iskolákat létesített a birtokán.

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave