Joseph Schumpeter klasszikus könyvében az üzleti innovációk öt típusát különböztette meg, melyek: a termékek, termelési eljárások, beszerzési források, piaci újítások és szervezeti megoldások. Úgy tűnik az eddigiekben ezek lefedték az új megoldások lehetséges változatait. Az internet és a Web 2.0 megjelenése ezek mindegyikét érinti, s különösen a szervezet határait. A szervezetelméletben Barnard (1938) és követői gyakran tették fel a kérdést, hol húzódnak a szervezet határai, melyet a későbbiekben a tranzakciós költségek iskolája, valamint a szervezetközi együttműködéssel foglalkozó kutatók is gyakran felvetettek. Az egymással versenyző értékláncok, ellátási láncok, koalíciók és hálózatok is e jelenséget írják le. Ez a gondolat a marketing területén is gyakran felmerül, többek között Wernerfelt (1994) elemzésében, aki korai írásában a fogyasztóval történő funkciómegosztás kérdését vetette fel (pl. hogy összeszerelve vagy darabokban áruljunk-e egy terméket), s a fogyasztói együtt-alkotás (co-creation) is mint új perspektíva jelent meg, új irányokat adva a termékek fejlesztésének. Elmondhatjuk tehát, hogy az, hogy a fogyasztók együttműködnek egymással és a vállalatokkal, egyaránt számos innovatív megoldásnak lett alapja.