Azzal az egyértelmű kérdéssel kezdtük tanulmányunkat, vajon hogyan kellene együttműködniük az üzleti hálózat szereplőinek? A válasznak egyértelműen a gazdálkodástudomány kutatóiban és a gyakorló szakemberekben egyaránt meglévő korlátok felismerésén kell alapulnia. A gazdálkodástudomány képviselőinek célja lehet az, hogy olyan eszközöket fejlesszenek ki, amelyek segítik a vállalatvezetőket környezetük megértésében. Semmiképpen nem mondhatják meg azonban számukra, konkrétan mit tegyenek, hogyan döntsenek. A kutatók nem képesek arra, hogy megjósolják egy hálózat fejlődésének irányát, de még arra sem, hogy előre jelezzék egy konkrét hálózati akció végső hatását. Ez elsősorban az egyes szereplők lépéseinek és az erre adható válaszlehetőségeknek a nagy száma miatt nem lehetséges. A kapcsolatok alakulása leginkább egy laboratóriumi tesztelés folyamatához hasonlít, egy olyan folyamathoz, melyet többé-kevésbé lehet csak tudatosan és nagy hatékonysággal elvégezni. A vezetőknek pedig azt kell elfogadniuk, hogy meglévő hálózati pozíciójuk a felmerülő, számukra megoldandó problémák nem mindegyike szempontjából optimális. A hálózati pozíció megváltoztatása komoly stratégiai feladat, és csak hosszú távon lehet sikeres. A hálózatok a sokszínűségre épülnek, ennek ellenére vannak azonban rendszerszerű tulajdonságaik is. Ez azt jelenti, hogy a vezetőknek az üzleti kapcsolatokban zajló helyes viselkedésével és az egyes interakcióik kezelésével kapcsolatos kérdéseire nem lehet általánosítható választ adni. A válasz mindig az adott helyzettől és kontextustól függ. Stratégiai siker a hálózatban nem érhető el szép, tiszta megoldások vagy standard megközelítések révén. A tanulmány elsősorban arra kíván rávilágítani, mennyire fontos, hogy megértsük a saját viselkedésünk és a mások viselkedése mögött megbújó okokat, motivációkat, a hálózat dinamikáját. Ebből következően az interakciók megfelelő kezelése új, helyes kérdések felvetésén és nem optimális megoldások keresésén nyugszik.