Az egyik leggyakrabban hangoztatott kritika a globalizációval kapcsolatban, hogy a szegényeket még szegényebbé, a gazdagokat pedig még gazdagabbá teszi (lásd pl. Mazur 2000) – amit persze rengetegen vitatnak. Egyértelmű válasz ezzel kapcsolatban talán nem is adható – több ok miatt sem. Országok közötti különbségről beszélünk vagy egyének közöttiről? A szegények számát vesszük alapul vagy a társadalomban kialakult jövedelmi különbségeket? Emellett nehézséget jelent a szegénységi küszöbök eltérő meghatározása is: attól függően, hogy hol húzzuk meg a határt abban a tekintetben, hogy kiket tekintünk szegényeknek, kaphatunk olyan eredményt is, hogy a globális léptékben csökkent a szegények száma, míg más küszöbértéknél éppen ellenkező következtetésre juthatunk. Ráadásul a statisztikákat torzítja a Föld két legnépesebb állama, India és Kína, amelyek gyors gazdasági növekedése némiképp javítja az ott élő szegények helyzetét, így a globális statisztikákat is befolyásolja. Ugyanakkor a szubszaharai térség államainak lassú gazdasági növekedése és gyors népességnövekedése az egyenlőtlenségek növekedésének irányába hat. Nehéz egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben is, hogy egy ország gazdasági nyitottsága, „globalizáltsága” hogyan hat a szegénységre, illetve a jövedelemkülönbségekre. Lehetetlen ugyanis elkülöníteni a gazdasági nyitottság szegénységre gyakorolt hatását más, a hátrányos helyzetet szintén befolyásoló tényezőktől (pl. természeti adottságok, politikai helyzet, globális gazdasági folyamatok, nyersanyagárak stb.). Elméletileg a gazdasági növekedés, amelyet a nyitottság okozhat, csökkenti a szegénységet, hiszen növekszik az összjövedelem – de vajon ez tényleg így van-e?