A fentiekben tárgyalt, globalizációhoz kapcsolódó kérdések olyanok, amelyeket elsősorban az állam tud (vagy akar) kezelni – azaz új szerepekhez jut, és bizonyos területeken még több feladat is hárul rá mint korábban. Más folyamatok esetében viszont éppenséggel az állam visszaszorulása, azaz a dezetatizáció figyelhető meg (Artner 2006). A globalizáció kapcsán gyakran találkozunk olyan kijelentésekkel, melyek a nemzetállam gyengüléséről, annak eltűnéséről beszélnek. Való igaz, hogy a transznacionális vállalatok megerősödése megváltoztatta a hagyományos állami szerepeket. Gyakran olvashatunk olyan összehasonlításokat, amelyekben az egyes nemzetgazdaságokat a transznacionális nagyvállalatokkal vetik össze. Ezek jól érzékeltetik, hogy utóbbiak egyre erőteljesebb szereplői a világgazdaságnak, hiszen bevételeiket, tőzsdei értéküket tekintve egy ország gazdasági erejéhez mérhetőek, így rendkívüli mértékben képesek befolyásolni a kormányzati döntéseket. Persze mindez nem jelenti azt, hogy az állam teljesen kiszolgáltatott lenne a nagyvállalatoknak, sokkal inkább arról van szó, hogy bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, amelynek a konfliktus és az együttműködés egyaránt része. Alapvető konfliktusforrás rejt például az, hogy eltér az állam és a TNC célja. Az előbbi – ideális esetben – elsősorban a társadalom jólétét akarja elérni, míg az utóbbi fő célja a profitszerzés. A kettő nyilvánvalóan nem választható el egymástól, így a nagyvállalatoknak szükségük van az államra és fordítva.