A típusalkotás a marketingben alapvető szerepet játszik a differenciált célpiaci munka megalapozásában. A meghatározott szegmentációs változók mentén belül homogén, kifelé – a többi típushoz képest – jelentős eltéréseket mutató, nagyságukat illetően jelentős, vonzó és a szervezet adottságai, kompetenciái szempontjából releváns fogyasztói csoportok körvonalazása lehetőséget teremt az árnyaltabb piackezelésre. Ez nagy valószínűséggel azzal a következménnyel jár, hogy a meghatározott célcsoporthoz igazított, tudatosan testreszabott ajánlat jobban megfelel az elvárásoknak és inkább vált ki élményt, ami egyben javítja a forrásfelhasználás hatékonyságát is. Ha ugyanazzal a forrástömeggel a testreszabás révén a kulturális szervezet nagyobb élményt teremt, fokozhatja a közönség elégedettségét, aminek számos hatása közül kiemelhetjük a közönség megtartásának javuló arányát, a gyakoribb igénybevétel nagyobb valószínűségét vagy a kedvező szájreklám erősödését. Mindez a forgalom növekedését eredményezi, amely az eredményesség javulásában manifesztálódik. A klaszterképzés révén kirajzolódó szegmenseknek szerencsés esetben homogén szociodemográfiai karakterük van, így lehetőség nyílik arra, hogy megnyerésükre és befolyásolásukra koncentrált marketingprogramok készüljenek. Az egyes kultúrafogyasztói típusok azokon a sűrűsödési helyeken definiálhatók, ahol a vizsgált jellemzők alapján az egyes igénybevevőket reprezentáló pontok jól kirajzolódó pontfelhőt alkotnak. A kultúrakutatások leggyakrabban az intézményesített kulturális színterek – színházi előadások, kiállítások, hangversenyek stb. – látogatása, a kulturális tevékenységekkel kapcsolatos időfelhasználás, illetve a műfaji preferenciák alapján vizsgálják a kultúrafogyasztói típusokat. A típusalkotás egy sajátos elemző, feltáró tevékenység, mert nem azt vizsgálja, hogy az egyes szociodemográfiai csoportok milyen gyakorisággal vesznek részt bizonyos kulturális eseményeken, programokon, hanem azt, hogy bizonyos kulturális tevékenységek „együttjárása”, illetve „együtt nem járása” és a tevékenységek intenzitása alapján milyen kultúrafogyasztói mintázatok – klaszterek – rajzolódnak ki. Marketingszempontból ez magatartási, illetve pszichografikus szegmentációt jelent, hiszen a típusalkotásban a használat, az igénybevétel, a vásárlói minta, az attitűdök, az értékrend, az életstílus ismérvei a szegmentációs változók.