Több mint fél évszázados Kína-kutató tevékenységem során nem először vállalkozom a kínai társadalmi-gazdasági fejlődést hosszabb távon felmérő és prognosztizáló tanulmány megírására. Az első ilyen terjedelmesebb tanulmány a kandidátusi értekezésem volt, amelyet – hétéves kínai tartózkodás és egy 1960 végén tett öthetes kínai tanulmányút után – az 1960-as évek elején készítettem,5 s amelyben a Kínai Népköztársaság (KNK) társadalmi-gazdasági fejlődésének első 13 évének eredményeit és kudarcait mutattam be, különös tekintettel az 1958–1960 között erőltetett „nagy ugrás” voluntarista politikájának rendkívül súlyos következményeire. Mivel a „nagy ugrás” időszakának hivatalosan közzétett statisztikai adatai irreálisan felnagyítottak és teljesen megbízhatatlanok voltak, ezt követően pedig a kínai vezetés több mint két évtizeden át betiltotta az Állami Statisztikai Hivatal jelentéseinek közzétételét, értekezésemben az 1958–1961 közötti évekre vonatkozó adatokat – az 1960-as tanulmányutam során szerzett bizalmas információkra és megismert számítási módszerekre támaszkodva – magamnak kellett felbecsülnöm. Hasonló módon jártam el 1971-ben is, a második ilyen jellegű – Hidasi Gábor írói nevemen írt – tanulmányomban, mely akkor lengyel és angol nyelven is megjelent.6 Ebben – az 1970 decemberében, Csou Enlaj (Zhou Enlai) miniszterelnök által Edgar Snow amerikai újságíróval folytatott beszélgetés során közölt néhány számszerű adat segítségével – sikerült megközelítőleg felbecsülnöm a KNK 1970. évi nemzeti jövedelmének volumenét, valamint az anyagi termelés három fő ágazatában (mezőgazdaság, ipar, egyéb termelés) a megelőző évtizedben végbement szerkezeti változások nagyságrendjét. Ezt követően még három ilyen jellegű, helyzetfelmérő és prognosztikai tanulmányom jelent meg magyar és angol nyelven 1982 előtt,7 amikor a kínai Állami Statisztikai Hivatal, több mint két évtizedes szünet után, első ízben jelentetett meg – külföldi kutatók számára is hozzáférhető módon – statisztikai évkönyvet.8 Az 1970-es és 1980-as években angol nyelven megjelent tanulmányaim nemzetközi visszhangot is kiváltottak a jelenkori Kínát tanulmányozó kutatók körében, számos hivatkozás történt rájuk, többen levélben, sőt személyesen is megkerestek Japántól Indián, Kelet- és Nyugat-Európán át az Egyesült Államokig és Kanadáig. 1982-től már könnyebbé vált a külföldi Kína-kutató közgazdászok helyzete, mert egyre nagyobb mértékben támaszkodhattak a hivatalos kínai statisztikai kiadványokra, melyek tartalma évről évre bővebb lett, és az 1990-es évek elejétől az adatszolgáltatás minősége és megbízhatósága is lényegesen javult. Az 1980-as évek végén a Bochumi Egyetem Kelet-ázsiai Tanszékének a felkérésére írtam egy újabb ilyen jellegű tanulmányt, amely a nyugállományba vonuló korábbi tanszékvezető, a 2006-ban elhunyt kedves kutatótársam és barátom, Willy Kraus professzor tiszteletére kiadott tanulmánykötetben jelent meg angol nyelven.9