Miután az oktatás és a szakképzés helyzetének a szélesebb körű felmérésére idő és hely hiányában nem vállalkozhattam, előrejelzéseimben is csak a felsőfokú oktatás, valamint a kutatás és fejlesztés néhány fontosabb mutatója várható alakulásának ismertetésére térek ki. Az erre vonatkozó becsléseimet – a korábban ismertetett témák szerinti bontásban – a D/7. számú táblázat tartalmazza. Ezek szerint a felsőfokú tanintézetekben tanulók száma – a 2010-re várható 25 millió főhöz képest – 2015-re hozzávetőlegesen 36 millió, 2020-ra 50 millió, 2030-ra pedig 80 millió főre fog növekedni, azaz az első tíz évben átlagosan 16,2, a másodikban 7,2, a harmadikban pedig 4,8 százalékkal nő évente. Ugyanezen idő alatt az adott évben végzettek száma a 2010. évi 6 millióról 2015-re 8, 2020-ra 10, 2030-ra viszont már 16 millióra nő, vagyis a második évtizedtől kezdődően lassabban, mint a tanulók száma, ami részben a tanulmányi idő elhúzódásának, részben pedig a tanulók egy része időközbeni „lemorzsolódásának” tudható be. A fentieknél valamivel lassabban fog emelkedni a külföldön tanuló egyetemisták és főiskolások száma, mely – a 2010. évi 180 ezerről – 2015-re 250 ezerre, 2020-ra 360 ezerre, 2030-ra pedig mintegy fél millióra nő, azaz 2030-ban minden 160. tanuló külföldön fogja tanulmányainak egy részét vagy akár teljes egészét végezni. Ez azt jelenti, hogy v2030-ban Kínának már több mint 5 millió olyan diplomás szakembere lesz, akik – hosszabb-rövidebb ideig – külföldön tanultak, világot láttak, megismerkedtek más népek életmódjával és szokásaival, s emellett idegen nyelvi, szakmai ismeretekre és tapasztalatokra is szert tettek. A külföldön tanuló egyetemi és főiskolai hallgatók közül az adott évben hazatértek száma gyorsabban fog nőni, mint a kint tanulóké, a 2010. évi 60 ezerről 2020-ra 110, 2030-ra viszont már 150 ezer főre. Az elkövetkező két évtizedben a legnagyobb mértékű és leggyorsabb ütemű növekedés a posztgraduális képzésben részt vevők számában várható, a magasan képzett és a tudományos-technológiai fejlődés legújabb eredményeit is ismerő fiatal szakemberek iránti igény erősödése miatt. Ezek száma – becslésem szerint – a 2010. évi 1,6 millió főről 2015-re 2,5, 2020-ra 3,6, 2030-ra pedig 7,2 millió főre emelkedik, de Kína esetében e téren még ennél nagyobb mértékű és gyorsabb fejlődés is elképzelhető. Az adott évben tudományos fokozatot szerzett tudósjelöltek számának a növekedése minden évben meg fogja haladni a posztgraduális képzésben részt vevők számának a növekedését, részben a képzés idejének elhúzódása, részben viszont az egymásra épülő fokozatok multiplikáló hatása miatt. (A képzési idő egyre több aspiránsnál azért húzódik el, mert egy évre külföldre küldik őket, ottani egyetemekre és kutatóintézetekbe.)