A térségben érvényesülő nagyhatalmi rivalizálás tudatában nem lehet meglepő, ha a KNK és az ASEAN közti kapcsolatok értékelésénél abból indulunk ki, hogy a katonai és politikai erejét fokozatosan a gazdaságival is kiegészítő Kína egyáltalán nem nézte tétlenül régi riválisának, Japánnak az ASEAN-nal kapcsolatos törekvéseit. Mintegy ezzel szoros összefüggésben előre is haladtak például a két fél közötti szabadkereskedelmi (és tőkeforgalmi) megállapodások is. Az utolsó, 2007 novemberében Szingapúrban megtartott ilyen célú találkozóról kiadott nyilatkozatban például a szingapúri miniszterelnök, Lee Hsien Loong – egyebek között – már azt állapíthatta meg, hogy „haladást értünk el az ASEAN–Kína közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozatala terén. Megkötöttük a megállapodást az áruk és szolgáltatások kereskedelme tekintetében, és sürgettük a beruházásokról szóló megállapodásról szóló tárgyalások felgyorsítását azzal a céllal, hogy azokat 2008-ban befejezzük.”77 A korábbi, úgynevezett keretmegállapodás értelmében 2010-re jönne létre a KNK–ASEAN Szabadkereskedelmi Övezet (FTA) Kína és az eredeti öt ASEAN-tag, valamint Brunei között, míg 2015-re a további négy tagország is részesévé válna a rendszernek.