Vigvári András

Pénzügy(rendszer)tan

Alapvető ismeretek rendhagyó megközelítésben


A pénzügyi piacok működési módja

A pénzügyi piacokon mozgó szereplők cselekvését profit növelése, vagyis a finanszírozási költségek csökkentése és/vagy pénzügyi hozam realizálása motiválja. E szereplők egyfelől a likviditást és finanszírozást kereső nem pénzügyi szereplők és a különböző pénzügyi szereplők. Ahogy az előző alfejezetben jeleztük, a pénzügyi szolgáltatások piaca oligopol szerkezetű, és jelentős információs aszimmetriák jellemzik. E piacok eme tökéletlenségeit az állami szabályozás hivatott korrigálni. Az állami szabályozás – bár közvetlenül nem ez a célja – a pénzügyi piacok szereplőinek profitszerzését akadályozhatja. Tipikus példa erre a már említett prudenciális szabályozás, amelynek célja, hogy a pénzügyi szolgáltató szektor egészének biztonsága érdekében keretek között tartsa az egyes szolgáltató vállalatok kockázatvállalását. E szolgáltatók – különösen a pénzügyi közvetítők – jövedelmének forrása a kockázatvállalás, ezért e szabályok korlátozzák őket a mágikus háromszög egyik célfüggvényelemének követésében. E szereplők profitérdekeltsége ettől nem szűnik meg, ezért arra törekednek, hogy jövedelmnövelő céljaikat realizálják. Ezt diktálja a verseny logikája, és erre sarkallják őket tulajdonosaik. Ennek egyik legfőbb eszköze a pénzügyi innováció, amely olyan instrumentumok és tranzakciós eljárások kifejlesztését jelenti, amely egyszerre biztosítja a gazdasági szereplők finanszírozási igényének testre szabott kielégítését, másfelől a jövedelemszerzést, nemritkán a szabályozás teremtette akadályok kikerülésével. A szabályozás mértéke szerint megkülönböztetünk szigorúan szabályozott, deregulált és liberalizált pénzügyi piacokat. A szigorúan szabályozott piacokra a tevékenység folytatása feltételei meglétének, a felügyeleti szervek részére történő rendszeres adatszolgáltatásnak az előírása, a piacra történő ki- és belépés feltételeinek részletes előírása és diszkrecionális engedélyezése, a nyújtható szolgáltatások (piaci szegmensek) merev elkülönítése jellemző. A dereguláció a ki- és belépési korlátok, illetve a szegmensek merev elválasztásának feloldását jelenti. Itt a szigorú felügyeleti és engedélyezési rendszer megmarad. A liberalizáció az országhatárok, illetve a törvényes fizetőeszközhöz kapcsolódó szabályozási korlátok eltörlését jelenti. A liberalizáció emiatt – nem szándékolt hatásként – a felügyelet hatékonyságát is veszélyezteti. Ezért egyre több olyan szabály és intézmény alakul ki, amelyek a szabályozás, a felügyelet, sőt újabban a felvigyázás érvényesítését nemzetközi szinten garantálják.

Pénzügy(rendszer)tan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 887 3

A Pénzügy(rendszer)tan című tankönyv második kiadása a háromszintű felsőoktatás számára készült. Szerzője, Vigvári András, az ÁSZ FEMI tudományos tanácsadója, egyetemi docens, gyakorló pénzügyi szakember. A rendszerszemléletű megközelítés nemcsak tudományos értelemben jelent eredeti megközelítést, hanem ez az építkezés didaktikailag is újítás. Lehetővé teszi, hogy az olvasó átfogó és megalapozott ismereteket szerezzen a pénzügyek bonyolult világáról. A könyv nyelvezete és apparátusa csak minimálisan formalizált. Ez alkalmassá teszi arra is, hogy a közgazdász és gazdálkodástudományi képzésen túlmenően a jogi, a közigazgatási és társadalomtudományi képzések is hasznosíthassák. A könyv tagolása és szakmai nyitottsága lehetővé teszi, hogy a különböző alapszintű, mester és doktori képzések törzsanyaga legyen. A szerző nem megtanulandó leckéket írt, hanem élő és hasznosító, továbbgondolandó ismereteket nyújt, melyhez esettanulmányok, elméleti összefoglalók, glosszárium, kronológia biztosítanak keretet. A kötetet ún. arcélek színesítik, melyben a szerző bemutatja a téma szempontjából releváns pénzügyi szakembereket és kutatókat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/vigvari-penzugyrendszertan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave