A különböző szolgáltatási osztályozások közül az 1.1. sz. táblázatban a Browning és Singelmann által felállított csoportosítást mutatjuk be, akik a primer és a szekunder szektor mellett a szolgáltató ágazatok (tercier szektor) négy kategóriáját − elosztói, termelői, társadalmi és személyi szolgáltatások − különböztették meg. A táblázatból is látható, ezen osztályozás szerint a termelői szolgáltatások azokat az ágazatokat fogják át, amelyek pénzügyi, tervezési, vezetési és a többi között jogi szolgáltatásokat nyújtanak más ágazatok számára (ezek termékeket vagy szolgáltatásokat állítanak elő). Az elosztó szolgáltatások ugyancsak a többi ágazat számára nyújtanak szállítási, távközlési, raktározási, értékesítési és más előnyt biztosító szolgáltatásokat. Nyilvánvaló, hogy néhány ágazatban − így a pénzintézeteknél stb. – mind a más ágazatok, mind az egyének felé egyformán biztosítanak szolgáltatásokat. Ez a tény e meghatározásokon belüli különbségtevés hiányát eredményezi. A társadalmi szolgáltatások az előzőekkel szemben az egyéni szükségletek (egészség, nevelés stb.) és a társadalmi renddel kapcsolatos néhány igény (pl. közigazgatási, a közrenddel kapcsolatos rendőrségi feladatok) közösségi kielégítését biztosítják. Ezen tevékenységek többségét jobbára az állam szervezi, és irányítása alá tartoznak. A személyi szolgáltatások kategóriája a legösszetettebb, legkevésbé homogén csoportja a szolgáltatásoknak, miután egyaránt ide tartoznak olyan egyéni szervezésű tevékenységek, mint a háztartási szolgáltatások és olyan tőkeigényes, esetenként monopolizált tevékenységek, mint a szórakoztatási és üdülési szolgáltatások egyes területei.