A gazdasági élet minden szereplője saját, egyéni érdekstruktúrával rendelkezik. Ez az egyediség azonban nem jelenti egyidejűleg azt is, hogy a különböző vállalkozók érdekstruktúrájában nincsenek közös részek, s többé-kevésbé azonos irányba mutató érdekelemek. Egyrészt minden vállalkozó érdeke közös abból a szempontból, hogy vállalkozását az állammal szemben minél kisebb kötelezettségek, alacsonyabb adóbefizetések terheljék. Másrészt az azonos piacon, területen működő vállalkozásoknak meghatározott sajátos szakmai érdekazonossága mellett közös érdeke az is, hogy az adott szakma vagy vállalkozástípus a lehető legkedvezőbb feltételrendszerben működhessen, az általánoshoz képest preferenciákat, kedvezményeket, támogatást kapjon, továbbá a társadalmi elismertsége, presztízse minél jobb legyen. Az érdekazonosság viszont piaci körülmények között törvényszerűen párosul annak felismerésével is, hogy ezen érdekek hatékonyabban, eredményesebben érvényesíthetők együttes, összehangolt fellépéssel, mint egyénileg. Ebből következően a gazdasági élet természetes jelensége az, hogy a piacon éles, akár kíméletlen versenyben álló vállalkozások meghatározott kérdésekben és esetekben együtt és teljes egyetértésben jelennek meg, lépnek fel. Sem az egymás ellen folytatott verseny, sem az egyetértés és szövetségre lépés nem idegen elem a vállalkozó magatartásában, hanem mindkettő saját érdeke adott szituációban történő minél eredményesebb érvényesítésének eszköze.