Farkas Beáta

Piacgazdaságok az Európai Unióban


A mediterrán országok felzárkózása

Olaszország gazdasági teljesítménye a második világháború utáni egyik „csoda” volt a német és a japán mellett. A ’80-as évekig az olasz gazdaság tekintélyes növekedést tudott felmutatni (a ’60-as évek átlaga 5,7 százalék, a ’70-es éveké 3,8 százalék volt). Az EU-n belüli munkamegosztásban a beruházási javakat előállító északnyugati országokkal szemben az olasz gazdaság a fogyasztási cikkek előállítására szakosodott. A ’70-es, ’80-as években az észak-keleti térség kisvállalatai ipari körzetekbe, klaszterekbe tömörülve jól alkalmazkodtak a nagyobb rugalmasságot követelő „posztfordista” korszakhoz, megtartva a tradicionális fogyasztási cikkek gyártását, termelésüket kiterjesztették az ezek előállításához szükséges gépekre, berendezésekre. A gazdaság egészének versenyképességét azonban már a ’80-as években is csak folyamatos leértékelésekkel tudták fenntartani. A ’90-es évek roppant szerény növekedését a 2000-es években 1 százalék alatti növekedés követte. Úgy tűnik, hogy Olaszország „belefagyott” egy olyan specializációba, amely alacsony képzettségre épül, és a magas növekedésű, magas K+F-intenzitású szektorokban a ’90-es évektől folyamatosan teret veszít a világpiacon. A kisvállalatok rugalmassági előnyeit felülmúlják olyan intézkedések, mint a megnövelt ráfordítások a K+F-re, az információtechnológiára, az emberi tőke fejlesztésére, s ezeket inkább a közép- és nagyvállalatok tehetik meg. Ezt a sommás összegzést nagyban árnyalja, ha figyelembe vesszük az ország kilátástalannak látszó északi–déli kettéosztottságát. Az északi országrészben továbbra is nemzetközi szinten versenyképes vállalati szektort találunk, míg a déli országrész egyre inkább leszakad. 2007-ben a két északi régióban az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 124–126 százaléka, míg a déli régióban 69 százaléka volt (European Commission, 2010b). A dinamikus növekedés évtizedeiben a központi kormányzat tetemes erőforrásokat pumpált a déli, elmaradott területekbe, csekély eredménnyel. A források és az eredményekhez fűzött remény egyaránt elfogytak, a ’90-es évektől az egyenlőtlenség az ország két fele között újra nő. Ezt egyetlen adattal is jól tudjuk érzékeltetni, 1977-ben a foglalkoztatási rátában az északi és a déli területek között 10 százalékpontos különbség volt, 2003-ban éppen 20 százalékpontos (Simonazzi és szerzőtársai 2009, 214).

Piacgazdaságok az Európai Unióban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 030 4

Szétfeszíthetik-e az Európai Uniót az eltérő kapitalizmusmodelleket megtestesítő tagállamok fejlettségi különbségei? Blokkolhatják-e a piaci erők az EU-n belüli centrifugális energiákat, vagy inkább a közösségi politikáktól várható ez? Farkas Beáta könyve túllép e konvencionális kérdésfeltevéseken, az intézményi közgazdaságtan és az összehasonlító elemzés kreatív összekapcsolásával keres válaszokat a mindenkit izgató problémákra. Érdemben továbbfejlesztve a Varieties of Capitalism elméletét, jut el a reális kérdésfeltevésig: eredményesen működhet-e az EU a tartósan különböző fejlettségű és a kapitalizmus különböző modelljeit képviselő országokkal, és mik ennek a költségei?

Szabó Katalin professor emerita,

Budapesti Corvinus Egyetem

Bezárkózó világunkban minden korábbinál nagyobb szükség van a tudományos igényességű kitekintő, összehasonlító elemzésekre. Farkas Beáta átfogó munkája az Európai Unió tagállamait, azok típusait vizsgálja az összehasonlító intézményi közgazdaságtan eszközeit és eredményeit felhasználva. A korábbi eredmények kitűnő áttekintése azonban csak kiindulópont az önálló és a térségünk tagállamait is magába foglaló elemzéshez, ami nemcsak a recesszió előtti állapotra, hanem izgalmas módon a válságkezelés időszakának változásaira is kiterjed.

Az elmélet és az empirikus alapú modellépítés együttes alkalmazása kiváló betekintést ad kritikus évtizedünk tendenciáiról. Az intézményi különbségek és változások feszítő következményekkel járnak az európai integráció elméletére és jövőjére is. Európa útkeresés előtt áll, és ehhez a könyv sok tovább gondolandó adalékot szolgáltat. A Piacgazdaságok az Európai Unióban széles körben használható mind az akadémiai kutatások, mind a felsőoktatás területén.

Muraközy László egyetemi tanár,

Szent István Egyetem

Olyan időket élünk, amelyekben mintha „az emberiség hirtelen elvesztette volna az egyensúlyszervét”. Ezért a legjobbkor jött Farkas Beáta könyve, amely elmélyült intézményi elemzéssel világítja meg szűkebb környezetünkben, az Európai Unión belül zajló egyensúlyvesztés okait és lehetséges kimenetelét. A könyv súlyos üzenete, amely nyilvánvalóan vitákat vált majd ki, logikusan következik az intézményi gondolkodás sarokkövéből, az útfüggőségből: a differenciált integráció nem átmeneti eltérés egy elérendő biztonságot sugalló végállapothoz képest, hanem egy nyílt rendszer természetes létezési módja.

Hámori Balázs egyetemi tanár,

Budapesti Corvinus Egyetem

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-piacgazdasagok-az-europai-unioban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave