Farkas Beáta

Piacgazdaságok az Európai Unióban


Romló konvergencia kilátások

Az intézményrendszerben elemzett kérdések, az észak-északnyugati, valamint a déli, közép- és kelet-európai országok között húzódó intézményi törésvonal a tagállamok közötti jövedelmi konvergencia korlátait jelezték. Az eddigiekben is törekedtünk arra, hogy figyelembe vegyük a főáramú közgazdaságtan eredményeit, most is így teszünk. Az Európai Bizottság háromévente készít jelentést a társadalmak öregedésének várható hosszú távú gazdasági hatásairól, amelyet Ageing Report címmel osztanak meg. Ennek keretében tesznek előrejelzéseket a potenciális GDP alakulásáról. A Bizottság munkacsoportja a neoklasszikus növekedési modellre épít, ökonometriai modelljében a termelési függvényt használja. A 2009-es jelentés (European Commission, 2009a) még nem számolt a válság hatásaival, és így is folyamatosan romló potenciális GDP-növekedési rátát jelzett előre az EU egészében 2060-ig. A posztszocialista országokban a növekedési ráta csökkenése nagyobbnak látszott, mint az EU egészében, amit a népesség várhatóan nagyobb csökkenése eredményezett a modellben. Természetesen ilyenkor mindig hozzá kell tenni, hogy a modell jövőbeli intézményi és politikai változásokat nem vesz figyelembe. A 2011-ben publikált, 2012-es jelentés még csak részlegesen építhette be a válság növekedési potenciált romboló hatásait, de az adatok így is a konvergenciakilátások további romlását mutatták. Figyelemre méltó, hogy az ötvenéves időtávra szóló modellbe a munkatermelékenység növekedési rátájának és nem az abszolút nagyságának a konvergenciájával számoltak. Egy lábjegyzetben megmagyarázzák, hogy az utóbbi eléréséhez olyan nagyságú növekedési rátát kellett volna feltételezni rövid és középtávon, ami nem plauzibilis (European Commission, 2011b, 126). Halmai és Vásáry (2012, 319) az Ageing Report modelljét alapul véve kiszámolták az egyes országokra a várható egy főre jutó potenciális kibocsátást vásárlóerő-paritáson mérve, eszerint az EU-27 átlagának 80 százalékát a posztszocialista országok közül 2060-ban is csak Csehország, Szlovákia és Szlovénia érnék el, illetve haladnák meg, ami Csehország és Szlovénia esetében már most is fennáll. A mediterrán országok is az EU-átlag alá kerülnének. Az EBRD (2013, 17) jelentése sem fest szívderítőbb képet. A 2035-ig készített előrejelzés a teljes tényezőtermelékenység egyre csökkenő növekedési rátáját vetíti előre. Az EU-15-höz képest a munkatermelékenység az egy dolgozóra vetített GDP-ben mérve 20 év múlva is a 60–80 százalékos sávban marad, csak Csehország és Szlovákia haladja meg a 80 százalékot. Az IMF (2014) jelentése szintén a posztszocialista országok válság óta lassuló konvergenciájára hívja fel a figyelmet.101 A kiutat minden tanulmány a strukturális reformok újraindításában, gyorsításában látja.

Piacgazdaságok az Európai Unióban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 030 4

Szétfeszíthetik-e az Európai Uniót az eltérő kapitalizmusmodelleket megtestesítő tagállamok fejlettségi különbségei? Blokkolhatják-e a piaci erők az EU-n belüli centrifugális energiákat, vagy inkább a közösségi politikáktól várható ez? Farkas Beáta könyve túllép e konvencionális kérdésfeltevéseken, az intézményi közgazdaságtan és az összehasonlító elemzés kreatív összekapcsolásával keres válaszokat a mindenkit izgató problémákra. Érdemben továbbfejlesztve a Varieties of Capitalism elméletét, jut el a reális kérdésfeltevésig: eredményesen működhet-e az EU a tartósan különböző fejlettségű és a kapitalizmus különböző modelljeit képviselő országokkal, és mik ennek a költségei?

Szabó Katalin professor emerita,

Budapesti Corvinus Egyetem

Bezárkózó világunkban minden korábbinál nagyobb szükség van a tudományos igényességű kitekintő, összehasonlító elemzésekre. Farkas Beáta átfogó munkája az Európai Unió tagállamait, azok típusait vizsgálja az összehasonlító intézményi közgazdaságtan eszközeit és eredményeit felhasználva. A korábbi eredmények kitűnő áttekintése azonban csak kiindulópont az önálló és a térségünk tagállamait is magába foglaló elemzéshez, ami nemcsak a recesszió előtti állapotra, hanem izgalmas módon a válságkezelés időszakának változásaira is kiterjed.

Az elmélet és az empirikus alapú modellépítés együttes alkalmazása kiváló betekintést ad kritikus évtizedünk tendenciáiról. Az intézményi különbségek és változások feszítő következményekkel járnak az európai integráció elméletére és jövőjére is. Európa útkeresés előtt áll, és ehhez a könyv sok tovább gondolandó adalékot szolgáltat. A Piacgazdaságok az Európai Unióban széles körben használható mind az akadémiai kutatások, mind a felsőoktatás területén.

Muraközy László egyetemi tanár,

Szent István Egyetem

Olyan időket élünk, amelyekben mintha „az emberiség hirtelen elvesztette volna az egyensúlyszervét”. Ezért a legjobbkor jött Farkas Beáta könyve, amely elmélyült intézményi elemzéssel világítja meg szűkebb környezetünkben, az Európai Unión belül zajló egyensúlyvesztés okait és lehetséges kimenetelét. A könyv súlyos üzenete, amely nyilvánvalóan vitákat vált majd ki, logikusan következik az intézményi gondolkodás sarokkövéből, az útfüggőségből: a differenciált integráció nem átmeneti eltérés egy elérendő biztonságot sugalló végállapothoz képest, hanem egy nyílt rendszer természetes létezési módja.

Hámori Balázs egyetemi tanár,

Budapesti Corvinus Egyetem

Hivatkozás: https://mersz.hu/farkas-piacgazdasagok-az-europai-unioban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave