Az 1990-es évek legelején a térségünkben a geopolitikai változásoknak és a belső feszültségek felhalmozódásának együttes hatására mindenhol rendszerváltozás zajlott le. A rendszerváltozásnak azonban nem volt bevett gyakorlata, sem elmélete.56 Kína még meg sem jelent a gondolati térképen: Teng óvatos reformjai egyébként sem lehettek relevánsak Európában. Európa peremvidékei közül az északi felemelkedése (főként az 1980-as évektől mind látványosabb, noha éppen 1990 után átmenetileg megtörő finn csoda) nem kerülte el az elemzők figyelmét; de a magyar politikai osztály gondolkodásától okkal viszonylag távoli maradt. Időként elő-előbukkan a svéd jóléti állam mint modell, és főleg a szocialista-szociáldemokrata beállítottságúak között máig népszerű a gondolat, hogy ha már volt nálunk túlsúlyos állam, korai jóléti államként emlegetett (bár nézetem szerint téves és félreorientáló a szóhasználat) társadalmi rend, akkor miért ne tekintsünk modellként a skandinávokra. De bármilyen vonzónak látszhat az északi modell, kulturális-geopolitikai előfeltételei olyannyira mások, hogy komoly mintaként szóba sem jöhetett akkor (sem). Nem maradt észrevétlen Írország roppant sikeres kiemelkedése: a gazdag britek szomszédságában az 1980-as évek végére gazdasági növekedési bajnokká váltak, a külföldi működő tőke beengedése és az uniós konvergencia-alapok helyes felhasználása, valamint a mérsékelten tartott állami szerep (és ebből adódóan: szerény adóterhelés) mellett. De az ír példa is csak gondolatébresztő, semmint mintaadó módon hathatott a rendszerváltozás mikéntjén gondolkodó, a piaci rend visszaállítására készülők számára.