Nem olyan régen – szintén szupervízori munkám során – találkoztam egy cég igen meglepő esetével. A vállalkozás szerencséje és egyben „balszerencséje” is az volt, hogy (bár szinte hihetetlen) minden évben (a 90-es évek második felében történt alapítását követően) töretlenül nőtt úgy az árbevétele – igaz, nem azzal azonos, intenzitással – de a nyeresége is. A vállalkozás tulajdonosa, aki eredeti szakmája szerint mérnök (58 éves), nem vette észre az egyre közelgő veszélyt, hisz soha nem hallott sem vállalati életciklusról, sem a növekedés kritikus szakaszában kerülő cégek rendszerré alakításának szükségszerűségéről. A cég – amikorra a helyzete válságosra fordult – forgalmával már a 2,5 mrd. forintot is elérte (!), és még mindig csak a tulajdonos kézi vezérlése alatt állt! A cégen átfutó áruk értéke messze efölött volt ui. a cég logisztikai szolgáltatást végzett! A foglalkoztatott létszám tekintetében meglepően jó méretnagysággal (20 fővel) dolgoztak (köszönhetően a tulajdonos kiváló munkaszervezési készségének)! A bajok már régóta „készülődtek” a felszínre tömi, mivel ekkora méretnagyságot úgy az átfutó áruk értéke, mint a forgalom tekintetében lehetetlen volt még a rutinos tulajdonos részéről is átlátni, tartani. Ráadásul a könyvelés sem tudott mindig „időben” érdemi segítséget nyújtani, hisz – mint afféle külső könyvelő – nem napi rendszerességgel dolgozta fel az adatokat, hanem sokszor 2 hónapos csúszásokkal! Ehhez párosult az is, hogy néhány személycsere is történt, ui. a régi, megbízható alkalmazott nyugdíjba vonult, és az „újak” hamar átlátták a bizonylatolás „gyengéit”, s hol ezt, hol azt csentek el a raktározott árukból. Nőttek a kártérítési igények és a teljesítések is – a nyilvántartások gyengeségei miatt – egyre jobban akadoztak! Több régi ügyfél más céghez pártolt át, a kliensek száma megcsappant. A 2007. év mérlegében a könyvelő már nem nyereséget, hanem veszteséget mutatott ki, s csökkent az árbevétel is 15%-kal. 2008 második felében (a félévi mérleg és eredmény kimutatásának ismeretében) a tulajdonos komolyan aggódni kezdett, és ekkor keresett külső tanácsadói segítséget! A helyzetkép és diagnózis megdöbbentő képpel zárult! Nemcsak a készletezett áruk pontatlan nyilvántartásai, de a kiszállítások gyakorlatilag követhetetlen bizonylatolása, stb. mind-mind a közelgő „robbanásveszélyt” mutatta! Így az azonnali rendcsinálást a folyamatok leszabályozásával kell kezdeni. Utána a teljes átalakítás következik, az un. adminisztratív funkciók megerősítése, intézményesítése, szabályok, szabályzatok kidolgozása, a számvitel belső funkcióként való ellátása, és legalább egy – a gazdálkodásban jártas ember felvétele, a feladatok decentralizálása, az új vezető hatáskörrel való felruházása, és fel nem deríthető „veszteségek” leírása is. Ha lehet a régi kliensek visszaédesgetése, elveszett bizalmuk visszanyerése! Sajnos – minden rendcsinálási igyekezet és a szervezeti változáskezelés, és átalakítás önmagában nem oldotta meg a különféle hiányok okozta veszteséget – egy pénzügyi befektető tőke injekciója kellett, hogy megmentsék az egykor kiváló adottságú céget! Ez azért szomorú, mert egy tökéletesen életképes cég – a vállalkozó menedzsment szakértelmi hiányosságai – csaknem a vállalkozás pusztulását okozták.”