A termelési folyamat tervezése során eldöntendő érdekes problémák egyike az automatizáció foka. Divatos azt gondolni, hogy annál flexibilisebb, modernebb egy termelési folyamat, minél több automatizált egység van benne. Nagyon érdekes véleménnyel tértek haza Japánból például azok az amerikai autóipari szakemberek, akiket a Toyota vitt ki a termelési folyamat tanulmányozására. Korábban az amerikai autóipari konszerneknek dolgozó mérnökök megdöbbenve vették tudomásul, hogy az automatizáció foka sokkal alacsonyabb volt Japánban, a termelékenység mégis lényegesen magasabb. Az összeszerelő szalagok számukra hihetetlen gyorsasággal haladtak előre. Az automatizáció fokát elsősorban nem termelékenységi és költségmegtakarítási tényezők vezérlik, hanem minőségi megfontolások. Az automatizáció csökkentheti a költségeket, és növelheti a termelékenységet, de ezek önmagukban csak ritkán igazolják a hatalmas tőkebefektetést igénylő automatizációt. A minőség mellett a termékflexibilitás az, ami elsősorban igényli az automatizációt. Nem elhanyagolható a konzisztencia követelménye sem. Az automatizáció rendkívüli precizitással képes műveletek ismétlésére, mely tulajdonság lehetővé teszi konzisztens termékek sokaságának előállítását. A minőség, konzisztencia és termékflexibilitás azonban ismét elvezet a termelési stratégiához, hiszen a termelési stratégiának kell megtervezni, létrehozni azt a rendszert, mely a lehető legjobban szolgálja az üzleti stratégia által kitűzött célokat (minőséget, árat, mennyiséget, elérhetőséget).