Major Iván, Ozsvald Éva

Google-beteg

Egészségügy a világban az internet korszakában


A tulajdonviszonyok átalakulásának hatása a döntési kompetenciákra

Az alábbiakban először a magyar egészségügy átalakulásának legutóbbi fejleményeire összpontosítunk. Ezt követően térünk át az egészségügy nemzetközi összehasonlítására a tulajdonviszonyok szempontjából. A jobboldali magyar kormányzat nagy lendülettel látott neki az egészségügy irányítási és intézményrendszere központosításának 2010-et követően. Első lépésként elvonták a megyei és települési önkormányzatoktól a döntési és finanszírozási jogot, majd hozzáláttak több egészségügyi intézmény – elsősorban kórházak – összevonásához. A kormányzat azzal indokolta a központosítást, hogy az önkormányzatok nem követték a központi kormányzat elveit és döntéseit, hanem önfejűen, csak a saját helyi érdekeikkel törődve működtették a területükön lévő egészségügyi intézményeket. A kormány azt kevésbé hangsúlyozta, hogy legalább ilyen fontos cél volt számára az egészségügy pénzügyi alapjainak központosítása és központi döntések révén történő felhasználása. Miközben a központosítás népszerűsítésekor gyakorta emlegették, hogy ezáltal minden magyar polgár számára elérhetővé válik az egységes színvonalú egészségügyi ellátás, a valóságban az ellátásbeli különbségek nem szűntek meg az ország különböző részei, települései között, illetve a különbségek mérséklődése csupán annak volt köszönhető, hogy a korábbiakhoz képest csökkent a különböző szintű intézmények finanszírozása közötti eltérés. Bár az állami források kiszivattyúzása és átcsoportosítása a nagy szolgáltató ágazatok többségéből – közöttük az egészségügyből és az oktatásból – a korábbi időszakokban is megfigyelhető volt, az utóbbi nyolc évben az „állami szivattyú” működése erőteljesebbé vált. A 8. táblázat a korábbiaknál kissé részletesebben mutatja be az egészségügy finanszírozásának különböző forrásait (állami, magán-, nonprofit szervezetek stb.) ugyancsak nemzetközi összehasonlításban.

Google-beteg

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 227 8

Napjainkban szinte minden ország számára egyre égetőbbé vált a kérdés: mitől függ egy ország egészségügyi rendszerének költség- és teljesítményhatékonysága? A szerzők arra a kérdésre is keresik a választ, hogy mi idézte, idézi elő a magyar egészségügyi rendszer egyre mélyebbre zuhanását az elmúlt két évtizedben. Ahogyan haladtak előre kutatásukban, egyre nyilvánvalóbbá vált számukra – ezt az egészségügyi szakértőkkel készített interjúik is megerősítették –, hogy az egészségügy működése és főként az abban szereplők érdekeltségi rendszere elemzésekor nem hagyhatják figyelmen kívül azt a robbanásszerű információs forradalmat, amelyet az internet rohamos terjedése idézett elő az egészségügyben is.

Hogyan kapcsolódik egymáshoz például a magyar egészségügy érdekeltségi rendszere, teljesítmény- és költséghatékonysága, valamint az online elérhető egészségügyi információk terjedése? Magyarországon és a legtöbb kelet-közép-európai volt szocialista országban a lakosság a régmúlt, a szocializmust megelőző korszakoktól kezdve a legutóbbi időkig úgy tekintett az orvosokra, mint „nagy fehér mágusokra”, mint „élet és halál uraira”, amikor az emberek egészségügyi problémáiról van szó. A hálapénz-rendszer és az ahhoz kapcsolódó improduktív teljesítmény- és költségszabályozás is – az egészségügyi dolgozók alulfizetettsége mellett – erre az aszimmetrikus információs és kompetenciahelyzetre épült. Ma azonban – miként azt az egyik, általunk megkérdezett orvos is megfogalmazta – a betegek egyre nagyobb része néz utána tüneteinek, a diagnózisnak és a kezelési lehetőségeknek, ami gyakorlatilag megszünteti az aszimmetrikus információs helyzetet a beteg és az orvos között.

Elemzésünkben azt is megvizsgáltuk, hogy léteznek-e lényeges különbségek ebben a tekintetben a különböző országok között, amennyiben igen, azokat mely tényezők idézik elő. Az empirikus elemzést elméleti modellek kidolgozásával is alátámasztjuk.

Végeredményben tehát ez a mű igyekszik alapot teremteni ahhoz, hogy az állami döntéshozók az egészségügy szabályozását, érdekeltségi rendszerét egyrészt megértsék, másrészt úgy alakítsák át, hogy az megfeleljen korunk követelményeinek. Azaz a beteg nem csupán „tárgya” többé az egészségügyi ellátásnak, hanem aktív résztvevője, így az egészségügy teljesítménye sokat javulhat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-ozsvald-google-beteg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave