Major Iván, Ozsvald Éva

Google-beteg

Egészségügy a világban az internet korszakában


A hazai egészségügy tulajdoni, intézményi szerkezete és teljesítménye a lakosság megítélése szerint

Az utóbbi években – legalábbis Magyarországon és néhány más kelet-közép-európai országban – az egészségügy körül zajló szakmai és politikai viták egyik központi kérdésévé vált az állami finanszírozáson alapuló és állami tulajdonú intézményekben zajló, valamint a magántulajdonú egészségügyi szolgáltatások közötti „egészséges” arányok meghatározása, illetve a szolgáltatások finanszírozásának módja. A hazai egészségügy 1990, tehát a rendszerváltás kezdete óta küszködik azzal az alapvetően az egymást követő kormányok, valamint a meghatározó politikai intézmények által teremtett és fenntartott bizonytalansággal, miszerint az egészségügyi szolgáltatások biztosítása a lakosság számára kizárólagosan, illetve döntő mértékben az állam feladata-e, vagy pedig abban helye van, lehet-e az egészségügyi magánvállalkozásoknak is? A kérdőíves vizsgálat alapján – az online egészségügyi információk hatásainak elemzésén túlmenően – egyrészt igyekeztünk feltérképezni a fogyasztói oldal igényeit, viszonyát az állami, illetve a magánszolgáltatókhoz, valamint megismerni véleményüket az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének színvonalára, minőségére vonatkozóan. Feltevésünk szerint a magyar lakosság túlnyomó többsége elkerüli a magánszolgáltatókat, inkább a kitaposott utat járja, tehát az állami intézményekhez fordul. Ugyanakkor azok körében, akik hajlandók arra, illetve jövedelmi helyzetük alapján megengedhetik maguknak, hogy egészségügyi magánintézmények szolgáltatásait vegyék igénybe, az ezek teljesítményéről, minőségi színvonaláról kialakult vélemény sokkal kedvezőbb, mint az állami intézmények teljesítményének, minőségi színvonalának értékelése.

Google-beteg

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 227 8

Napjainkban szinte minden ország számára egyre égetőbbé vált a kérdés: mitől függ egy ország egészségügyi rendszerének költség- és teljesítményhatékonysága? A szerzők arra a kérdésre is keresik a választ, hogy mi idézte, idézi elő a magyar egészségügyi rendszer egyre mélyebbre zuhanását az elmúlt két évtizedben. Ahogyan haladtak előre kutatásukban, egyre nyilvánvalóbbá vált számukra – ezt az egészségügyi szakértőkkel készített interjúik is megerősítették –, hogy az egészségügy működése és főként az abban szereplők érdekeltségi rendszere elemzésekor nem hagyhatják figyelmen kívül azt a robbanásszerű információs forradalmat, amelyet az internet rohamos terjedése idézett elő az egészségügyben is.

Hogyan kapcsolódik egymáshoz például a magyar egészségügy érdekeltségi rendszere, teljesítmény- és költséghatékonysága, valamint az online elérhető egészségügyi információk terjedése? Magyarországon és a legtöbb kelet-közép-európai volt szocialista országban a lakosság a régmúlt, a szocializmust megelőző korszakoktól kezdve a legutóbbi időkig úgy tekintett az orvosokra, mint „nagy fehér mágusokra”, mint „élet és halál uraira”, amikor az emberek egészségügyi problémáiról van szó. A hálapénz-rendszer és az ahhoz kapcsolódó improduktív teljesítmény- és költségszabályozás is – az egészségügyi dolgozók alulfizetettsége mellett – erre az aszimmetrikus információs és kompetenciahelyzetre épült. Ma azonban – miként azt az egyik, általunk megkérdezett orvos is megfogalmazta – a betegek egyre nagyobb része néz utána tüneteinek, a diagnózisnak és a kezelési lehetőségeknek, ami gyakorlatilag megszünteti az aszimmetrikus információs helyzetet a beteg és az orvos között.

Elemzésünkben azt is megvizsgáltuk, hogy léteznek-e lényeges különbségek ebben a tekintetben a különböző országok között, amennyiben igen, azokat mely tényezők idézik elő. Az empirikus elemzést elméleti modellek kidolgozásával is alátámasztjuk.

Végeredményben tehát ez a mű igyekszik alapot teremteni ahhoz, hogy az állami döntéshozók az egészségügy szabályozását, érdekeltségi rendszerét egyrészt megértsék, másrészt úgy alakítsák át, hogy az megfeleljen korunk követelményeinek. Azaz a beteg nem csupán „tárgya” többé az egészségügyi ellátásnak, hanem aktív résztvevője, így az egészségügy teljesítménye sokat javulhat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-ozsvald-google-beteg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave