Major Iván, Ozsvald Éva

Google-beteg

Egészségügy a világban az internet korszakában


Az egészségügyi kiadások részesedése a családok összkiadásából

Bár az egészségügyi szolgáltatások önmagukban „ingyenesek” a lakosság számára, és a lakosság jelentős hányada valóban nem költ sokat egészsége helyreállítására vagy annak megőrzésére, az egészségügyre fordított személyi, illetve családi kiadások emelkedő tendenciát mutatnak. Továbbra is fennáll azonban, hogy az egészségügyi szolgáltatás kvázi „közjószág”, miként ez az alábbi adatokból kitűnik. Az alább bemutatott 17. táblázat adatai szerint a lakosságnak közel egynegyede családonként évente kevesebb mint 20 ezer forintot költ egészségügyi szolgáltatásokra. A magyar lakosság több mint fele pedig évente nem költ többet személyenként 25-30 ezer forintnál, azaz családonként százezer forintnál, az összes egészségügyi szolgáltatásra, beleértve ebbe a gyógyszervásárlást és a hálapénz kifizetését is. (Az adatok az egészségmegőrzést szolgáló tevékenységek – mint például a sport, pihenés – költségeit nem tartalmazzák.) Az „ingyenes” egészségügyi szolgáltatások egyik fontos negatív következménye – miként arra Kornai (1998) már korábban felhívta a figyelmet –, hogy az emberek nem igazán tekintik saját felelősségüknek az egészségük megőrzéséről, helyreállításáról történő gondoskodást. Ezzel pedig önmaguk erősítik az állami intézmények paternalista szerepét.

Google-beteg

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 227 8

Napjainkban szinte minden ország számára egyre égetőbbé vált a kérdés: mitől függ egy ország egészségügyi rendszerének költség- és teljesítményhatékonysága? A szerzők arra a kérdésre is keresik a választ, hogy mi idézte, idézi elő a magyar egészségügyi rendszer egyre mélyebbre zuhanását az elmúlt két évtizedben. Ahogyan haladtak előre kutatásukban, egyre nyilvánvalóbbá vált számukra – ezt az egészségügyi szakértőkkel készített interjúik is megerősítették –, hogy az egészségügy működése és főként az abban szereplők érdekeltségi rendszere elemzésekor nem hagyhatják figyelmen kívül azt a robbanásszerű információs forradalmat, amelyet az internet rohamos terjedése idézett elő az egészségügyben is.

Hogyan kapcsolódik egymáshoz például a magyar egészségügy érdekeltségi rendszere, teljesítmény- és költséghatékonysága, valamint az online elérhető egészségügyi információk terjedése? Magyarországon és a legtöbb kelet-közép-európai volt szocialista országban a lakosság a régmúlt, a szocializmust megelőző korszakoktól kezdve a legutóbbi időkig úgy tekintett az orvosokra, mint „nagy fehér mágusokra”, mint „élet és halál uraira”, amikor az emberek egészségügyi problémáiról van szó. A hálapénz-rendszer és az ahhoz kapcsolódó improduktív teljesítmény- és költségszabályozás is – az egészségügyi dolgozók alulfizetettsége mellett – erre az aszimmetrikus információs és kompetenciahelyzetre épült. Ma azonban – miként azt az egyik, általunk megkérdezett orvos is megfogalmazta – a betegek egyre nagyobb része néz utána tüneteinek, a diagnózisnak és a kezelési lehetőségeknek, ami gyakorlatilag megszünteti az aszimmetrikus információs helyzetet a beteg és az orvos között.

Elemzésünkben azt is megvizsgáltuk, hogy léteznek-e lényeges különbségek ebben a tekintetben a különböző országok között, amennyiben igen, azokat mely tényezők idézik elő. Az empirikus elemzést elméleti modellek kidolgozásával is alátámasztjuk.

Végeredményben tehát ez a mű igyekszik alapot teremteni ahhoz, hogy az állami döntéshozók az egészségügy szabályozását, érdekeltségi rendszerét egyrészt megértsék, másrészt úgy alakítsák át, hogy az megfeleljen korunk követelményeinek. Azaz a beteg nem csupán „tárgya” többé az egészségügyi ellátásnak, hanem aktív résztvevője, így az egészségügy teljesítménye sokat javulhat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-ozsvald-google-beteg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave