A 20. század során számos olyan fogalom jelent meg és terjedt el a társadalomtudományokban, amelyek a társadalmak jólétét és az egyének életviszonyait hivatottak megragadni. Ezek közé tartozik a bruttó hazai termék, a nemzeti jövedelem, az életszínvonal, az életminőség, vagy a szubjektív jólétérzet. A fogalmak egyben versengő elképzeléseket takarnak, s egyaránt – bár nem feltétlenül azonos mértékben – rendelkeznek előnyökkel és hátrányokkal alkalmazásuk során, melyeket a későbbiekben részletesen is bemutatunk. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy egyfajta fejlődés is megfigyelhető használatuk terén, mégpedig az egyszerűbb, a gazdasági teljesítményt és az anyagi fogyasztást előtérbe helyező koncepcióktól az olyan összetettebb tartalmú fogalmak irányába, melyek az életviszonyok számos más, nem anyagi vonatkozású jellemzőjének bevonására is kísérletet tesznek. Az 1960-as évekig egy társadalom jólétét mindenekelőtt az anyagi, gazdasági tényezőkkel írták le, s ennek megfelelően a jólét fő mutatójának is a gazdasági kibocsátás alakulását tartották. Ettől kezdve azonban mindinkább teret nyert az a felfogás, hogy a gazdasági kibocsátás mérőszáma – legyen az a nemzeti jövedelem vagy a bruttó hazai termék – nem megfelelően írja le a jólétet, s a gazdasági növekedésnek ára van, mely ökológiai és társadalmi költségek formájában jelentkezik. Az alternatív elképzelések, illetve indikátorok kidolgozására irányuló törekvések során számos eredmény született, de a kutatások közel sem tekinthetőek befejezettnek, s a velük kapcsolatban felmerült problémák megoldása máig aktuális feladata maradt a nemzetközi társadalomtudománynak.