A szcénák gondolatköre azért került előtérbe mind a marketingelméletben, mind a marketinggyakorlatban, mert egyre kisebb egységekre esnek szét az igazán megragadható, megszólítható közösségek, így a marketing számára az ehhez való alkalmazkodás lehetősége marad, vagyis együtt kell élni azzal, hogy egyre töredezettebbek a fogyasztói csoportok a piacokon. Ha ennek gyökereit keressük, akkor feltétlenül gondolnunk kell a növekvő átlagjövedelemre (akkor is, ha ennek nagysága most éppen nem túl nagy ütemben nő), ami lehetővé tette az egyéni igények követését, kielégítését. Biztos, hogy benne van a képzettség növekedő szintje és általában az individualizáció. A lehetőségek körének szélesedésével párhuzamosan növekvő nyomás is nehezedik az egyénre a társadalmi érvényesülés tekintetében, hiszen olyan kompetenciaelvárás-köteg, konkurencianyomás érzékelhető, aminek hatására az én-kifejezés, az önreprezentáció egyszerűen azért is felértékelődik, hogy a túlkövetelt ember talpon tudjon maradni. Különösen nagy ez a nyomás a fiatalokon, akik egyszerre élvezhetik a megnövekedett szabadságukat és a rájuk áldozott – korábbiakhoz képest sokkal komolyabb – anyagi ráfordítást, de ezzel együtt lehetnek elveszettek a megnövekedett identitáslehetőségek, kihívások labirintusában (Piaget, 2005). A fiatalság kontúrjai szakadozottak, sőt mintha eltűnni látszódnának, a gyerekek egyre korábban jelennek meg fiatalként, és nem igazán sietnek komoly karriert vállalni a már munkaképes fiatal felnőttek, „fiatalok” akarnak maradni. Esetükben tapasztalható leginkább pregnánsan a szcénákhoz való tartozás.